-
Újratöltve
Bár nagyon magyarnak gondoljuk, igazi multikulti étek, sőt, hazánkban is ahány táj, annyi töltött káposzta, vagy inkább káposztás hús ismert. Eleve nem mindenki töltögeti a gombócokat káposzta vagy szőlő levelébe, ahogy én sem, valakinél paprikahiányosan halovány, más füstölt cuccokkal terheli. Valahol úgy eszik, mint a szendvicset, máshol bő lével, káposztával gazdagon merítik a mélytányérból, máshol nem savanyított káposztával főzik, megint máshol át sem mossák azt, annyira kedvelik annak vad ízét. Érdekes módon, amennyire kedvelt a házikosztok között, annyira nem fut a vendéglőkben, talán a lecsóhoz, paprikáskrumplihoz hasonlóan nem kellőképpen előkelő. Vagy csak túlságosan kötődik az egyedi ízléshez, mert „csak úgy jó, ahogy a mama készítette”? Pedig érdemes megpróbálni a többi…
-
Három szarv
Háromszarvú kaméleon vagy Jackson-kaméleon (Trioceros jacksonii) A kaméleonok léte az evolúció nagy talánya. Végtelenül specializálódott gyíkok, rettentő érzékenyek szinte mindenre. Nem csak mint biológiai objektumok, hanem lelkileg is, még egy mamba sem tudja úgy felbaszni az agyát, mint egy bepipult kaméleon, majd beledöglik a felindulásba. Illetve bele is döglik. Nagy csuda tehát a létük, és ennek örüljünk, hiszen különlegesek, szépek és furák. Például mi fene értelme van három szarvat növeszteni egy fejre, mégha hím feje is? Még Triceratopsnak sem jött be hosszabb távon, pedig az nem mászkált az ágak között, és békés legelőként a nyelvét sem kellett a szarvak mentén kicsapnia, hogy lebunkózzon vele egy legyet. Persze, van erre magyarázat,…
-
Harcsa paprikásan
Kevés kultúra tud annyi ellentétet hordozni magában, mint a magyar. Imádunk politizálni, de nem értünk hozzá, istenítjük az olimpiai bajnokainkat, de sportolni, azt nehogy már, a nemzeti keresztény hagyományok jegyében révülünk a pogány ősmúltba, a legnagyobb ünnepünk tradicionális étke a hal, amúgy meg utáljuk és alig esszük az év során. Ha meg uszonyos, akkor ponty, ami a halvilág csiperkéje (és a csiperke a gombavilág pontya). Ennél tovább nem nagyon jutunk, a balatoni hekk (vajon hányan gondolták a magyar tenger halának?) is már lassan a múltban ragadt fogalom. Pedig a hal alapvetően finom, nemcsak egészséges, viszont az egyik legdrágább hús. A nemponty különösen, csak a termesztett halak ára barátságosabb, de azok…
Ezeket is érdemes megnézni
Apró csendélet
Boldog szaturnáliát!
Sóban sült csirke juhtúrós-gombás valamivel
-
Boldog szaturnáliát!
Jó, biztos furán nézne az, akit így köszöntenénk a téli napfordulót ünnepelve, vagyis karácsonykor. Pedig a lakomával, az ajándékozással és az örökzöldek túlzott használatával éppen erre hasonlít legjobban a jelenkori kultúránk fő ünnepe, semmint a korai keresztény egyház által jó politikai érzékel kisajátított változatára, amivel kicselezte akkori legfőbb riválisát, a Mithrasz-kultuszt. A házimunka, a fogyasztás és fagyasztás ünnepe lett, mondhatnánk némi malíciával, eldurrogtatva olyan közhelyeket is, mint a „régen nem az ajándékozásról” szólt, meg elkereskedelmiesedett az egész. Ami igaz, de hát ilyenkor abba is gondoljunk bele, hogy a kapitalista világrendszerünkben eme felturbósított fogyasztás biztosítja emberek százezreinek a megélhetését. Szóval, félre az ideológiákkal, alapvetően mégiscsak egy meghitt, szép ünnep a legundokabb…
-
Cirkuszzsiráf
Zsiráf (Giraffa camelopardalis) Lassan végleg eldőlni látszik a cirkuszi állatszámok sorsa, a korszellem mond ítéletet felettük. Az ember és állat viszony átértékelődött, a maga túlhajtásaival és a természet valóságától elszakadt egyes ideáival együtt is alapvetően pozitív irányba. A cirkusz fő bűne, ami miatt áldozatul esett a változásnak, hogy azt az alárendeltségi viszonyt reprezentálja, amelyet túlhaladott a zeitgeist. Mert mit sugall a reflektorok fényében, a tömegnyi ember tekintetének kereszttüzébe pórázon porondra vezetett zsiráf imázsa? Az Emberét, aki uralja a természet lényeit, az ösztöneiket kötőféken tartva domesztikálja őket. Ez a látvány jobban birizgálja a feltámadt lelkiismeretünket, mint a civilizációnk fenntartása érdekében méltatlan halálra ítélt milliónyi állat sorsa, a kiirtott vadonban és ipari…
-
Dupla mosoly
Két arc, két mosoly. Az utcán végighullámzó arcnélküli emberfolyamba zoomolva tűnnek fel mikrotörténések, az emberi gesztusok pillanatai. Emitt egy szoborszerű mutatványos meredt mosolya provokálja az elhaladókat… A mosoly mosolyt szül, bár ezek inkább a zavar, vagy éppen a zavart rejtő kötekedés reflexszerűen arcunkra gyűrődő megnyilvánulásai, semmint belső boldogságunk manifesztációi. Álarcokat viselünk. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Nem lecsó, de majdnem
Sóban sült csirke juhtúrós-gombás valamivel
Sárkánylovas
-
Apró és kíváncsi
Törpe selyemmajom (Cebuella pygmaea) Egy gorilla akár 200 kilogrammnál is súlyosabb személyiség lehet. És itt van ez a rokon, az emberi szerénytelenség jegyében főemlősnek elnevezett rendnek egyik legapróbb tagja, amely mindössze 100 gramm. Micsoda változatosság! Mintha lennének tacskó méretű elefántok… De miért is előny törpének lenni? Hiszen minél kisebb vagy, annál több éhes száj vágyik arra, hogy bekapjon. Viszont hamarabb jól lehet lakni, még az ág végei is elbírnak… valamit valamiért. A kíváncsiság viszont ugyanakkora, bármekkora majmok is vagyunk! Oszd meg, ha tetszett!
-
Ezogiccs
Piramisba zárt, érmék körében aranyszerű poron trónoló Nevető Buddha… Tömény sűrítménye a babonás giccsnek, méltán illik a porcelán szűzmáriák és az álindián álomfogók mellé. Babonába forduló felszínes spiritualizmus, vagy pusztán ízlésficam? De vajon nem ugyanennyire visszatetsző az elitista lenézés, a magasabb szintű fétisek imádói részéről? Az ízlés az ember sajátja, ahogy az örömérzet is. A giccs ártalmasabb vagy a „felsőbb szintről” kényszerített közízlés, akármennyire is magasröptű légyen is az? De jön ez ellenérv, hogy az igénytelenség eluralkodása legalább ilyen gyilkos járvány. Megoldás? Oktatás és szabad szellem, kitörve a piramisból. Oszd meg, ha tetszett!
-
Fuss, mint egy éhes csiga!
Vannak olyan tévhitek, amelyeket évezredek óta nem lehet kiiktatni az emberi közértelemből. Ilyen például az, hogy a csiga lassú. Csak mert senki sem látott még rohanó csigát. Az nem merült fel senkiben, hogy azért nem vettük észre eddig ezen képességüket, mert olyan gyorsan futnak, hogy azt emberi szem azt nem érzékeli. Pedig csak rájuk kell nézni, testük áramvonalas, nyálkájuk minden közeg ellenállását leküzdi, házuk az aranymetszés szabályai szerint csavarodik, izmuk fáradhatatlan és eltökéltségük vetekszik a newtoni fizika törvényeivel dacoló nyugdíjaséval a vödrös narancs akció közepette. Szóval, félre az előítéletetekkel, és vigyázzunk a lábunk körül cikázó csigákra! Oszd meg, ha tetszett!
-
Diabolus delicatus
Mindenhol ott van. Félelmetesen cuki. Cukin félelmetes. Megtámadja az érzékeinket és érzelmeinket, nincs ellenállás, nyílik a pénztárca, enyhül a szülői szigor, még Kövér László gendergyilkos szikár bajsza is megrezeg. Ne engedjünk a csábításnak, lássunk a hatalmas gombszemek, simogatni való prémecske bunda és bájos fülek mögé! Egyből feltárul a tévelyítő szándék, kivillan a kígyószem és a vérünkre pályázó csillapíthatatlan szomjúság. Ne engedjünk, a világ komor, korlátos és végzetes, maradjon csak annak! Vagy fordíts hátat a szürke vakegereknek, és örülj annak, ami izgalmas, szép és kedves! Oszd meg, ha tetszett!
