-
Csirkemell paprikás gombával és juhtúrós galuskával
Megkívántam a csirkehúst. És a gombát. Meg a juhtúrót. Galuskával. Így állt bennem össze a kulináris kép vasárnap reggel, és miután a tett helyébe nem léphet okoskodás, menten neki is álltam összeszedni a hozzávalókat. A 10 másodpercnyi gondos tervezést igazi csapatmunka követte, bár a macska csak a csirkemellet nézte megidézve, mint én a… na, hagyjuk! A lényeg, hogy hiába a mágia, a csirke nem tanult meg újra repülni, viszont röpke 40 perc alatt kész is lett az ebéd. Hozzáteszem, ha a kifőtt galuskát egy kis tejfölös juhtúróval rétegezzük, rászórva némi füstölt sonkával, aztán sütőben folytatjuk olvadásig-pirulásig, akkor a végén garantáltan kimaxoljuk az egyik legkellemesebb főbűnt. Jó étvágyat! Oszd meg, ha…
-
Sütőben sült bundás kenyér juhtúróval
Pofonegyszerűnek látszik, mert csak egy bundás kenyér, de ne tévesszen meg senkit a hozzávalók látszólagosan adott volta, és az elkészítés menetének elképzelt gyorsasága. Az igazán jó bundás kenyér alkotása művészet, amelynek egy nemzedékeken átívelő ősi sumériai titok képezi a habarcsát. E nélkül csak silány, örüljünk, ha spirituális énünkre nem veszélyes tákolmányt kapunk. Kezdjük azzal, hogy nem akármilyen tojásból készül, csakis szűz tyúk potyadékából, amely az adott hónap idusától számított két héten belül hagyta el a kloakát. Szakértő szemmel felismerhetjük az ilyen tojásokat szeplőtelen mivoltukban, de kezdőként nyugodtan kérdezzük meg a bolti eladókat, és ha nem tudnak kérdéseinkre megnyugtató választ adni, akkor dobáljuk meg őket wécépapírral. Tehát vegyük az öt tojást!…
-
Rákosi versus vipera
Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) – Gerő elvtárs, csak még egy szóra! – szakította meg a fészkelődés zörejét a cseppet sem férfias, de ellentmondást nem tűrő hang. A megszólított gondosan visszahelyezte megfeszülő ülepét a székre, miközben villámgyorsan, a szinapszisok sorát kisütve cikáztak a baljós gondolatai. A hatásszünet a többiekre is megtette a hatását, mindenki feszült figyelemmel fürkészte a vezér arckifejezését, vajon mi lesz ebből? – Hogy lehetséges, hogy még nem végeztünk az Akadémia reakciósaival? Gerő elvtárs, itt komolyan el vagyunk maradva! – De Rákosi elvtárs, már kigyomláltuk a nyugati genetikus mételyt, Liszenkó elvtárs útmutatásai szerint érleljük a magyar gyapotot. Nem tudom, mire gondolsz…– Neeeem? Hallottál már olyanról, hogy Sztálin-görény? Vagy…
-
Csendhalál
A mulandó élet holt tárgyai. Koponya, már senkit sem fenyegető szemfogakkal. Tartalmát vesztett kígyóbőr. Űr tartalmú strucctojás. Páncél, amely már nem véd senkit. Halványan megvilágított kompozíció az éj sötétjében. Mintha lenne bármi sejtelmesség az elmúlásban. Pedig azt csak mi képzeljük hozzá. Félelem szülte hitből. Hit szülte félelemből. Valójában nincsenek misztériumok, csak a rövidke létet keretező nemlét. A képzeletünk a teremtő, a valóság a vég nélküli szünet. Oszd meg, ha tetszett!
-
Farkasölő tekintet
Szirti sas (Aquila chrysaetos) Mindig is hihetetlen volt számomra, hogy egy pár kilós sas hogyan tud leküzdeni egy olyan nagy méretű ragadozót, mint egy több mint félmázsás farkast. Pedig képes rá, még ha a természetben ritkán is esik meg az ilyesmi összecsapás, mert azért a csúcsragadozók nem keresik a bajt, a sérülésveszélyes helyzetektől ódzkodnak… Képzett solymász kezében azonban veszedelmes fegyverré válnak, főleg Közép-Ázsiában reptetik őket ordasokra. Szupererős karmok hallgattatják el a farkasok szívverését, de a legdöntőbb talán az, hogy a veszedelem felülről és villámként lecsapva érkezik, ami ellen nincs hatékony védekezési mód. Sőt, állítólag hajdan még ember ellen is bevetették. El lehet ezek alapján képzelni, milyen lehetett a maorik első…
-
Pancsoló medve
Barna medve (Ursus arctos) Pontosabban két medve. Nővérek. Inkább vének, mint öregek, de mintha az örök ifjúság forrásában áztatnák a medveszőrt, annyira virgoncak. Azt tartják, hogy a medvéknél csak Steven Seagal tud kevesebbféle arckifejezést prezentálni, szóval igazi fapofák, emiatt veszélyesen kiismerhetetlenek. Nekem viszont, miközben figyeltem, pontosabban fotóztam őket, nagyon úgy tűnt, hogy azért bennük is jól láthatóan csordulhat túl az életöröm. Oszd meg, ha tetszett!
-
Adós szív
Jó, tudom, elég abszurd lett ez a kompozíció. Mert nehezen tudom elhinni, hogy létezik olyan adóalany, aki szeretettel gondol az állam fenntartásának eme eszközére és a hozzá tartozó erőszakszervezetre. Még az sem, aki elkerüli. Persze a princípiuma szerint egy rendkívül hasznos dolog, az emberek ezzel biztosítják az erőforrást a nélkülözhetetlen társadalmi feladatok finanszírozására. Ez így szépen is hangzik. A gond az, hogy a gyakorlati megvalósulást tekintve azért előtűnik némi probléma. Például, ha rendre úgy érezzük, hogy az állam szarik a mi egyéni biztonságunkra és igazságérzetünkre, az adófolyamok számunkra haszontalan projekteket és fontosembereket hízlalnak, viszont vagyunk a rendszer számára egyszerű pénztermelő háziállatok, akik időnként megszavazzák, hogy… mit is? Lényegében nincs jelentősége,…
Ezeket is érdemes megnézni
Sóban sült csirke juhtúrós-gombás valamivel
Áfonyás túrós palacsinta
Töredék a halálról
-
5 másodperc horror
Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus) Szerintem az összes közül a legbeszaratósabb vámpíros film Murnau Nosferatuja volt. Van egy jelenet, mikor a várkastély sötét folyosójára néző ajtóból tűnik elő a rém, így pusztán csak fény és árny játékából áll össze rettenetté a némafilm barna hangja. Eme mestermű után csak gyenge utánzat a próbálkozásom, de legalább igazi vámpírral készítettem a felvételt, nem egy jóképű színésszel. Szegény bőregérnek persze nem voltak ártó szándékai, csak annyi kérése, hogy hagyjam békén a sötétség nyugalmában, amit tiszteletbe is vettem, és nem kekeckedtem több újrafelvétellel. Happy end. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Korhatáros öröm
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Örömúszás
-
Ebihal perspektíva
Izgalmas, mikor egy másik világból tekintünk a sajátunkra. A víz birodalmát egy külön világtérnek tekintem, ami persze nem úttörő gondolat, hiszen már az őskortól a másvilág megfelelője az emberi tudatalattiban. Időnként csodatévő kardokat hajítanak belőle az arra érdemesekhez, esetleg aranyló halaknak nem akad jobb dolga a önveszejtő kívánságaink teljesítésénél, ahelyett hogy maguk küldenék a pokolba falánk foglyul ejtőiket. A vízben csak megtűrt vendégek vagyunk, a boszorkányokat például rendre kiveti magából, az ártatlanokat meg köszöni szépen, elnyeli. De gyönyörű világ ez. Az ég ragyogása is másként hat a víz alól, euforikus érzet ennek vizuális befogadása, míg tart a lélegzetvételnyi szusz. És ez alatt elúszik felettünk a víz és levegő határán egy…
-
Diótörő
Európai mókus (Sciurus vulgaris) A mókusokat mindenki szereti. Nem csoda, jópofák, okosak, játékosak, rágcsálók. Jó, ez utóbbi nem biztos, hogy előny, a legtöbbjüket ösztönösen utálják és félik a humanoidok. De most nem egerekről, patkányokról van szó, hanem a szorgalmas és oly vidám diótörőkről. Fenn a fán. Talán ezért lett minden második úttörőcsapat Mókus őrs, bár jövő szocializmusát építő gyermekhadat tiszta egyenruhájukban inkább telepítették iskolai udvarokra és vonulni közterekre a nagy és kis vezérek örömére, mint a lombok közé. Ami nem baj, így a valódi mókusoknak is maradt élettere. Amíg van még erdő… Oszd meg, ha tetszett!
