-
Képzavar a köbön: hogyan lett szirénből sellő, majd tehén?
A mitológia bővelkedik veszélyesen szép szörnyetegekben, ilyenek a szirének is, a Nápoly környéki hármas szigetecske tengeri nimfái. Csúf bájuk ugyanúgy a kevélység bűnének következménye, mint sok más hősé és hősnőé, akik gőgjükben istenekhez mérték magukat, a szirének például a múzsákkal keltek dalversenyre. A nem túl sportszerűen alakuló küzdelem révén váltak szépséges madárnőkké, akiknek sorsa a tengerészek zaklatása lett. Bűvös hangjukkal, bölcs tudás felajánlásával, de valószínűleg inkább egy gyors szex ígéretével csábították biztos halált hozó szirtjeikre a tudásra és egyebekre kiéhezett tengerészeket. Hogy és mikor kaptak ezek a csinos halálmadarak halfarkat? Valószínűleg a középkor mocskos fantáziájú szerzetesei költötték össze a több nép hitvilágában is élő vízi tündéreket a klasszikus szirénekkel. A…
-
A rákosi vipera hihetetlen története
Rövid videó a legmagyarabb magyar kígyóról, az általa gerjesztett világforradalmi helyzetről, és arról, hogy miért lehetünk hálásak a tücsköknek. Oszd meg, ha tetszett!
-
Hat állítás a medvékről… igazak, vagy hamisak?
Biztos van valami archetípusos a medvéhez fűződő viszonyunkban, amely sokszor inkább szimpátiára épül, pedig egy igazi csúcsragadozó, és a történelmi együttélésünk során időnként csak-csak lecsapott egy-egy magunkfajta, túl sokat okvetlenkedő, csupaszságát idegen bőrökkel rejtő majmot. De azért másfajta ragadozó… A nagymacskák például gyilkos gépezetek, ha beindulnak, kíméletlenül becserkésznek és levadásznak minket. A medve alapvetően nem táplálékként tekint ránk. Olyan lehetett eleink számára, mint egy morcos koma vagy komaasszony, aki el van a közelünkben, időnként belekötöttünk egymásba, de alapvetően nem zavartuk egymás köreit. Ráadásul, nehéz nem emberi vonásokkal átrajzolni a karakterét, a manysik égi medvéjétől a Micimackóig szerves részei a kultúránknak. És ritka mókásak, mikor átadják magukat a szabadidő eltöltésének aktív…
-
Levélírás
Fehér papíron halott levél. Klorofill mentesen, haszontalanná váló alkatrészként száműzve, sárguló pompában dicsőítve a körforgó elmúlást. Ezt a levelet azonban nem dekódolták molekulákká a szaprofiták, hanem a talajszintről kimentve határoztam el, hogy papírra vetem ideghálózatként szétfutó erezettel kitöltött viharvert körvonalát. Végül a grafika lett az árnyék, a szerves valóság halált és bomlást túlélő képzete a fehér papíroson. Vajon meddig tart az emlékezet? Oszd meg, ha tetszett!
-
Big Eye
Nem lehet meg egy nagyváros figyelő szem nélkül, amely a háztetők síkja fölött uralja a látképet, mindenhonnan látszik és mindenhova ellát, mintha Szauron magányos érzékszerveként fénylene be a házak ablakán. Szegeden azonban egy másik figyelő szemnek szentelt építmény szomszédságába telepítették, és így néznek kevélyen farkasszemet a spiritualitás és a technika monumentumai. Egymással versengenek, no, nem a lelkünkért szerencsére, hanem a pénzünkért, cserébe a lapos városra magasból való kilátásért. Bár sokaknak a London Eye, a Las Vegas-i High Roller és más hasonló modern acélmonstrumok ugranak be az óriáskerék hallatán, nem olyan friss találmányok ezek. A fából ácsolt és nyilván sokkal több izgalommal szolgáló elődei már a középkorban is magasztos frásszal és…
-
Európa határán
Ásotthalom. Kétezer-huszonhárom. Ősz. A homokhát útjait járó rendőrök, csehek, osztrákok, magyarok. Biccentés és fürkész pillantások. Végletekig kisemmizett roncsautók és kisemmizett vándorok maradványai szerte az utak mentén, az idegenhonos fenyőerdő hullott tűlevelei között. Elvetett okmányok az úton, mint pár adatba sűrített tanúsítványok egy-egy emberi sorsról. Egy párját vesztett gyerekszandál az erdő közepén. Mindezek a kilátástalan lét honkereső üldözötteinek, a krízis haszonélvezőinek, az idegenektől rettegő és rettegésben tartott honosak ütközőzónájának, Európa határának díszletei. Egy olyan idea vadkeleti határa, amelyben inkább hisznek az abba bekerülni akarók, mint akik benne vannak. Védelmet hazudunk, de még nem épült olyan limes, amely ellenállt volna a jólét ozmózisnyomásának. A jólétünknek mi az ára? A választ odaát kell…
-
Szörnnyel szemben
Gila vagy viperagyík (Heloderma suspectum) Nevenincs westernfilm, fehérkalapos főhős lovagol a kaktuszokkal dúsított műtáj alatt, majd hirtelen felágaskodik a négylábú, levetve a hátáról a kétlábút, majd a kamera ráközelít a rémségre, amely száját széttárva sziszeg úgy, mintha valami pokolmélységű lyukból kipattant ördögfattya lenne. Túltéve magamon azon a kérdésen, hogy lehet nyitott szájjal sziszegni, az állatok iránt elszánt érdeklődést mutató gyermekkori énemet inkább a kíváncsiság hajtotta, mint az aggodalom a veszélybe került hősember iránt, vajon mi lehet ez a fene állat, amely még egy jófiú kovbojt is képes földre teremteni? Ez nem volt más, mint a halálosan mérges viperagyík, vagy később megtudtam az egzotikusabb nevét: a gila. A kígyók mérgesek, csak…
-
Szieszta
Szurikáta (Suricata suricatta) Kevés fárasztóbb dolog van az ásásnál, ezt mindenki tudja, aki már fogott ásót a kezébe, pontosabban, használta is már azt a bolygónk hámrétegének megsértésére. A Földanya ugyanis ellenáll minden erőszaknak, még a verítékünk sem hatja meg, tömören utasítja el a furkálást. Még jó, hogy az ember magától nem kényszerül az undeground életmódra, szemben egy szurikátával, amelynek a napi biztonságot jelenti a földalatti lét. Ezért a biztonságért meg kell küzdeni, ásó nélkül, pusztán a mancsokra és karmokra hagyatkozva. Akár két méter mélyre is leáshatnak, ami olyan, mintha én 10 méter mélyre kaparnám magam a föld alá. Ezért jár a pihenés! A relaxációban pedig a szurikáták legalább olyan profik,…
Ezeket is érdemes megnézni
Vad hajsza
A törpe törpéje
Vért szív, repül, denevér, de nem szúnyog, mi az?
-
Belvárosi misztérium
A régi, gangos bérházaknak megvan a maga hangulata. Bájt azért nem írnék, mert azért annyira nem csábító számomra az opció, hogy bennszülöttjévé váljak egy ilyen körfolyosós, sötét kaszárnyának. Viszont megvan a maga atmoszférája, amelyet érdemes felfedezni. Az ódon, szinte gótikus hangulatú lépcsőházba szűken szűrődik be a fény a zárt udvarból, a sugarak éppen csak érintenek minket, ahogy kinézünk a viharvert ajtó ablakán. Ki ne érezné át ennek a belvárosi életnek a misztériumát? Talán csak az ottlakó, kertvárosi otthonról álmodók… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Táncrítus
-
Hattyúk tavon
A köd fehérje rejti a horizontot, a tükörsimán feszülő víztükrön éppen csak megcsillan a Nap tompa ereje. Misztikus köntösében a Balaton nyomát sem mutatja a nyári vibrációnak, a vízimadarak is némán úszva követik a parton sétáló árnyakat. A hattyúk a főnökök, akarnokságuk rútul szembeköpi az eleganciájukat, mikor valaki a rideg mozdulatlanságot megbolygatva Erisz almájaként dob a mindennemű és rangú szárnyasok közé egy-egy kenyérdarabot. Magam nem váltom ki a természetvédők rosszallását, csak csendben figyelem a ködből kiváló követőinket. Van abban valami, hogy az ókori görögök a túl és evilág közötti utazót látták a hattyúban, Apollón szent madarában, amely soha senki által még nem hallott gyönyörű énekkel üdvözli a halálát. A mi…
