-
Tömeg hatás
A lustán hömpölygő Tisza felett hömpölyög keresztbe a piaci sokaság, az emberek, mint vörösvértestek a trombózis sújtotta véráramban haladnak és torlódnak a folyón átívelő hídon. „Csak az jöjjön közelebb, aki vesz is valamit!” – hangzik a mázsányi nyomatékkal erősített bariton figyelmeztetés az egyik népi hústermékkel töltött sátorból. Micsoda naiv idealizmus! Az emberi tömeg azonban öntörvényű, önálló életet élő szuperorganizmus, ahogy békén nyomul, ahogy sikoltva pánikba esik, és ahogy egy zászló alatt vonul. A szegedi Hídivásár egyik fő élménye éppen a sokaság, beleértve a hosszan sorakozó vásári standokat éppúgy, mint a végeláthatatlan tömeget. Agórafóbiások kerüljék! Oszd meg, ha tetszett!
-
Tűz, játék, torony
Már több mint egy évezrede durrogtatunk, látványosan, hangosan. Most már csak szemet gyönyörködtetünk, presztízst éltetünk és kutyatulajdonok idegeit borzoljuk, pedig eredetileg valójában nem az ebek, hanem a levegőben vibráló rosszindulatú szellemlények ellen vetettük be a tűzijátékot, mint csodafegyvert. Nehogy megzavarjanak az éteri lények valamely örömteli eseményt, mint egy új költségvetési év beköszöntét, vagy éppen egy nagyjelentőségű emberpár kinyilatkoztatását az életük összekötésére az elkövetkezendő pár hónapra. Vagy éppen egy fesztivált, mint a szegedi Hídivásárt. Csak azért eme utóbbi konkrét példa, hogy ki lehessen találni gyorsan, a torony sziluett a Szegedi Dómé. Az, hogy sikerült-e beparáztatni a szögedi boszorkányok kísérteteit, nyilván sosem tudjuk meg. Oszd meg, ha tetszett!
-
Kitinlovag
Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) Hős lovagok tömeghalála az erdőben. A tettes a Természet nevű dizájner, amely ontja magából az extrémebbnél extrémebb ötleteket. Hosszas felkészülés, hősi küzdelem, romantika, szex és tragikus végkifejlet – mindez pusztán csak egy szarvasbogár hím, bogárbika(?) élete dióhéjban. A külalak H. R. Giger fantáziáját idézi, a ducidegrencszerű létforma a hatalmas fegyverre épül, az egyetlen életcél szolgálatában: a vetélytársak leküzdésével a petetermékenyítés. A beledöglés elkerülhetetlen. A program nem enged hibákat, aki inkább filozofikus elmélkedést választja a tölgyfa nedvét szürcsölve, az nem adja tovább a mókuskerékből való kiszállás kódját, csak a harci vágy öröklődik. Oszd meg, ha tetszett!
-
Ajándék a utókornak
Minden emberöltőre jut egy világvége. És egy boldog békeidőszak, amelyet csak akkor tanulunk meg becsülni, mikor rájöttünk, hogy túlestünk egy kataklizmán… kivéve a balszerencséseket, akiknek már nem jut lehetőség a visszaemlékezésre. Elherdálunk mindent, erőforrásokat, anyagi és szellemi javakat, ez az ökológiai valónk, a biológiai létünk sajátja, nem vagyunk ilyen szempontból többek bármely más élőlénynél. Azért viszont, hogy nyughatatlanságunk és fékezhetetlen étvágyunk a lehetséges tudás birtokában emészti féregként a civilizációnkat, nincs mentség, és valószínűleg nem is kapunk az utókortól. Minden vágyunk a biztonság, béke és stabilitás? Ezért mindent megteszünk, hogy felborítsuk azt. Háború, éhezés, tudatrombolás – ez mind a mi művünk, amit magyarázatként törvényszerűnek hazudunk magunknak. Ecce homo, hülye vagy! Oszd…
-
Kopasz fűzek partja
Ha naplemente, akkor majd mindenkinek a nyár ugrik be, talán a meleg színek miatt. Nekem is, mert mi jobb dolog van annál, mint a nappalról visszamaradt forró fuvallatok fodrozta tenger partján egy sör mellett várni a Nap lecsukódását? Esetleg a két sör mellett… De ez a kép nem nyári, hanem a rideg tél közepén készült, még ha ezt a ridegséget le is győzi a Götterdämmerung színkavalkádja. A lombkoronát a fényár helyettesíti, nyoma sincs már a nappal hűvös, nedves szürkeségének, talán csak a néptelen part utal tetszhalál évszakára. A világvége szép is lehet… Oszd meg, ha tetszett!
-
Útravaló világvégéhez
Folyékony kenyér – jelenleg közhely, hajdan valóság, mert valóban ezt a szerepet töltötte be a legrégebb alkoholos italunk, amely tényleg mindenkié, szürcsölte azt ugyanúgy rabszolga és istenkirály, de még az Ázok lakomáin is a ser volt az, ami a vér mellett bőven folyt. Amióta csak gabonával foglalkozunk, ismerjük a sört, akkor még jó sűrű, kalóriadús italként, amitől azért jól be is lehetett rúgni, hogy legyen kellő muníciója az ókori szappanballadáknak. Azóta volt már az arisztokratikus bor mellett lenézett munkásital is, manapság viszont divat lett jókat csinálni, így a sznobok is örömüket lelhetik benne. De ennyi baj legyen, jó dolog ez a sörforradalom, hiszen közeleg a földi világunk vége, a szakirodalomból…
-
Hopp!
Borjófóka (Phoca vitulina) Egy kis nekirugaszkodással vetődés a partra a félsziget nyelénél, a vizes felszínen csúszva – pusztán a lendület erejéből – közelít a túloldal, közben pillantás a jel forrására, amely rövidesen a szájba repülő hering kibocsátója is lesz. Csak egy ezerszer elismételt gyakorlat ez, rutinból megy, jobbról balra, balról jobbra… De miért is? Miért nem lehet csak a vízbe borítani azt a vödörnyi halat, oszt jó napot? Ha már jólét van, minek küzdeni azért a falatért? Mindig veszélyes emberi párhuzamot hozni példaként, de ha nem felejtjük el, hogy alapból mi sem működünk másként, mint a többi sejtösszetétel, akkor megengedett. És az ember is stimulálja magát, kell mindig, ami hullámokat…
-
Mangófagyi
Vannak dolgok, amelyek majd mindenben jók. Pisztácia, eper és zombik… és ilyen a mangó is. Úgyhogy nem sokat kockáztattam, mikor frissen beszerzett fagyigépemet egy kiadós erdei futás során kigondolva mangóval céloztam tesztelni. Az eredmény az elvártakhoz képest is hatványozottan odatette magát, így érdemesnek bizonyul a néppel való megosztásra. Tehát vágjunk is bele a fagylaltpornóba! Kezdjük a legszexibb összetevőkkel, tejszínhabbal meg a cukorral, 100 ml és 50 gramm elég egyikből és másikból, hogy ne csökkentsük túlságosan azt az élettartamot, amit születésünkkor még statisztikailag elvártak tőlünk. Nyilván jól verjük fel, ez az egyetlen kötelező izommunka a történetben. Aztán mehet bele egy nagyobbdoboz joghurt, egy kis tej és némi vanília is, mert a…
-
Parton
Lehangoló-e az üres sétálóutca, a nyüzsgés nélküli strand, a szárazon árválkodó hajó és a néző nélküli koncert? Vagy éppen ekkor érezhetjük át a nemes magányt, merülhetünk el a sosem észlelt részletekben, adhatjuk át magunkat a méla melankóliának? Talán nem árt néha, ha a felszínes pezsgés mélyére látunk, mint ahogy a pőre csontvázak tárják fel az igazat a múlt rákövesedett rétegeiből kivésve. Szeged hólepte szabadstrandjának magánya a város fényeiben igazán tüneményes látvány, még a távolban sem egy kósza lélek, társaim csak a lábnyomaim voltak, amelyek egy-egy fotóspozícióhoz vezettek. Csend. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Árnyékra vetődve
Mit adtak nekünk a magyarok?
Nagyon hagymás, szaftos és marha
-
Megint egy macskás fotó
A macskák irányítják az Internetet. Kétség nem férhet hozzá, nézzük csak meg, kik szerepelnek legtöbbször a milliók által megosztott videókban? Mondjuk érthető, a macskáknak még igazi istennője is van, a kutyáknak meg csak mi gyarló halandók vagyunk a simabőrű istenei. Básztet jutott erről a fotóról is az eszembe, elegancia és a kozmoszt magába foglaló szemek a fény és árnyéklét határán. Persze, vannak bőven ellenérzők, boszorkányosságot látók, talán nem is teljesen ok nélkül vádolva misztikummal őket, bármekkora hülye ok is az. Pedig csak nehezebb a bizalmukat elnyerni… Oszd meg, ha tetszett!
