-
Fehér tündér
Beluga vagy fehér delfin (Delphinapterus leucas) Már a görögöknek is gyanús lehetett, hogy a delfinek talán nem annyira halak, mint látszanak, az emberi lélek hordózóját tisztelték bennük, minden tekintetben. Vagyis szó szerint, de átvitt értelemben is, magyarázatul szolgálva egy halom lejegyzett történetre, amelyben hajótörötteket, vízbe hajigált gyanús alakokat és feltörekvő isteneket segítették ki ezek a lények. Náluk halálos bűn is volt emiatt megölni egy delfint, míg máshol meg éppolyan kedves és védendő hagyománynak számít a delfinek mókás közösségi leöldöklése, mint nálunk a húsvéti tojáskeresés. A keresztények se cifrázták túl a maguk egyszerűsített világképükben: a delfin hal, mert vízben él, szóval lehet zabálni böjtkor is. A delfin szó hallatán elsősorban a…
Ezeket is érdemes megnézni
Halloween versus
Itt a piros
Négy lába van, pettyes, szervál, de nem párduc, mi az?
-
Naplementébe nézni
Ereje fogytán, de még mindig vakít, ahogy a felhők alatt, a víz felszínén nyílegyenesen utat vág fénysugaraival. Percek kérdése, hogy elforduljunk tőle, és mégis mi sem lehet színpompásabb, mint a vég, mielőtt mindent elborít a sötétség. De addig is élvezhetjük Héliosz alábukásának arany perceket, a tél hideg színeit melegítő fényáradatot. Az ujjaink lyukas pajzsot alkotnak, de nem a védelem a fő cél, talán inkább a megadásé. Az idő megállt a kedvünkért 10 percre, de aztán halad tovább… Oszd meg, ha tetszett!
-
Csendélet
Lehetne akár a legunalmasabb műfaj is. Elrendezett tárgyak, ételek vagy növények, dinamizmus és életszag nélkül. Pedig éppen ezen a minimumszinten kap erőteljes jelentést a kompozíció, amely – jó esetben – tobzódik az allegóriákban. Élet és halál, elmúlás és reménykedés, fény és árnyék – ellentétek sűrűsödnek a fotókon, festményeken. A puszta esztétikai élményen túl várja, hogy felfedezzük. Oszd meg, ha tetszett!
-
Sziklarengeteg
Ahogy a víz színe alatt, úgy a felhőkhöz közelítve is azt érzem, mintha más dimenzióba kerülnék. Idegen táj, egyszerre fenyegető és izgalmas, szemben a síkvidék unalmával és a dombok romantikus lankáival. A hőingás darabolta gigászi sziklatömbök, a ragadozó Földanya éles fogaiként égbe törő hegycsúcsok, a ritkuló levegő és szédítő magasság… Nem csoda, hogy az istenek felvilági lakhelyét hajdan a magasba képzelték. Őket már nem találjuk ott, rég elérte őket a Ragnarök, csak nem egy bazi nagy farkas, hanem síruhába öltözött emberek hódították el a birodalmukat sífelvonószerű harci járgányaikon. Oszd meg, ha tetszett!
-
Memento Mori
Pusztán egy kis photoshopos játék a rétegekkel, a téma meg magától fakadt a háttérben döngő Mgla festői nihilizmusából. Végül is, bármikor időszerű lehet, annak ellenére, hogy az emberek hajlamosak pozitív dolgokat elképzelni maguk jövőjét illetően. Fosásig zabálják a lencsét újévkor egy lottónyeremény vagy egy gazdag rokon elhalálozásának reményében, miközben sokkal nagyobb az esélye, hogy ugyanebben az évben elbassza őket egy drogos vagy egy rövidlátó nagypapa a járdára felhajtva. Ezen kívül még jöhet fene kórság, a görög ábécé valamelyik betűjével píszísített szupermutáns vírus, felelős nemzetek felelőtlen háborúja vagy éppen a fejünkre eshet egy repülőgépből ürített húgybomba. Még szerencse, hogy vannak, akik annyi jót ígérnek! Oszd meg, ha tetszett!
-
Hídlépcső
Nem is tudom, hányszor futottam már fel a csigában ívelő lépcsősoron, kettesével-hármasával szedve a fokokat, hogy feljussak a szőkére dicsért sáros, műanyag palackokkal dúsított folyón átívelő hídra. Ami bár nem olyan régi, mint lehetne, ha nem bombázták volna szanaszét az eredetit az amerikaiak, majd a maradékát a visszavonuló nácik, de ettől függetlenül, köszönhetően a túlélő eredeti boltívének, egész impozáns látvány. Főleg kivilágítva, hidegen, fagyosan a téli estébe váltó kék órában, a zéróhoz közelítő gyalogosforgalom mellett. Ehhez képest a legelőnytelenebb nézőpontot választottam a fotózáshoz, keresve a kihívást, mit lehet ebből kihozni. Szűk rekesz, hosszú idő, hál istennek nem sétált bele senki… Aztán indulás tovább, vár a túloldalon a hólepte strand! Oszd…
-
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
Társas vagy feketefarkú prérikutya (Cynomys ludovicianus) A szereptévesztés nem emberi sajátosság, a prérikutya meg már nevében is hordozza ennek lehetőségét. Ugyanis annyi köze a kutyához, mint egy népjóléti miniszternek a nép jólétéhez, legfeljebb ugatni tudja. Azt mondjuk tényleg, és mivel tudjuk és tapasztaljuk, hogy jó kommunikációval nemlétező dolgoknak is formát tudunk adni, maradjunk a kutya megnevezésnél, bármennyire is rágcsáló a kép főhőse. Ami viszont tényleg felháborító, hogy mit keres egy fán, hiszen Isten mély bölcsességében üregekbe teremtette őket, hogy onnan csak ki-ki szaladjanak, majd aki tud, vissza. Az igaz, hogy a mókusfélék családjába tartozik, de ezt a kapcsolatot nem hinném, hogy a taxonómusokon kívül más is számon tartaná, és a…
-
Fényszarvas
Bár hajlamosak vagyunk elsősorban vadászszimbólumként tekinteni ezekre a megtévesztő módon szarvasnak nevezett agancsos állatokat mintázó alkotásokra (a farkasnak legalább farka van, a siklónak siklása, a héjának meg héja), azért ennél jóval többet jelentenek. Nemcsak méltó büntetésként kapta kukkolásáért Aktaion a szarvasbőrt és a kontraszelektív fejéket, mint egy ókori vadászvicc csattanója, hanem az átváltozás hatalmat jelentett a természet erői felett, ahogy az egyik legősibb sámánábrázolás is egy agancsos fickót ábrázol. Az agancs váltása az élet körforgását idézi, és már el is jutottunk oda, vajon miként kötődik a télhez, mire föl bukkantak fel a világ számos városában a fényszarvasok ez idő tájt. Ki tudja, melyik városban állt először a mindenhol hasonló pózban…
-
Falat sör
Mit adott a kereszténység az emberiségnek? Persze sok mindent fel lehet itt sorolni, jót és rosszat egyaránt, az eget ostromló katedrálisoktól a misszionáriusok, az első globalista eszme marketingügynökei által elpusztított ősi kultúrákig, de legalább egy erényét illetően nincs helye az eretnek kétségnek. Ami nem más, mint a sör. Hiszen az ősi lagymatag árpa és egyéb gabonaleveket felváltó sört kolostori főzdékben alkották meg a szorgos és szomjas szerzetesek. Aztán idővel itták azt szolgák, marxista munkásmozgalmárok és puccsra készülő fasiszták éppúgy, mint polgáriságukra büszke tehetős városiak. A tömegek itala, amely csak az utóbbi évek kézműves sörforradalmában szerettette meg magát a sznobokkal is. A férfias ital, ami azért furcsa, mert amúgy magas az…
-
Álarc
„Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” – írta le egy ember, név szerint Szophoklész, így némi elfogultságot joggal gyaníthatunk az állítás mögött. Igaz, ami igaz, egy nünüke bármennyire is meg lehet győződve arról, hogy a Föld legcsudálatosabb teremténye csakis a nünüke lehet, ezt sosem tudjuk meg, miután a nünüke nem tudja ezt leírni. Már hallom is a nünükék felhördülését, hogy mire vágunk fel, még csodaszépen csillogó potrohunk sincs, nem szólva arról, hogy nem tudunk olyan kiemelkedően kalandos egyedfejlődést sem felmutatni, mint ők. És mi végre a nagy agy és a gondolkodás képessége, ha végső soron ugyanazok az ösztönök határozzák meg létünket, mint a nünükéjét? Ahol a…
