-
Csarnok
Tudósemberek, művészek, technokraták, politikusok… A XIX. századot skandináv stílusban idéző árkád falán sorakoznak, az épület klinkertégla hámfelületét megtörve néznek a boltozatokon keresztül a kettős torony alá rendelt térre. Az archaizáló téregyüttes azonban nemcsak a múltat, hanem a sokkhatás alá került ország újraélesztését jeleníti meg, abban a városban, amelynek nagyságát és jelentőségét éppen a drasztikus veszteség teremtette meg. A törekvések végeredményét tudjuk, az oktatásba invesztált javakból az amerikai egyetemek profitáltak, a vallás felélesztése hiábavalónak bizonyult, miután az ember akkora már megölte istenét, az ország sem lett nagyobb végül, csak a nép kevesebb. Az alkotás azonban maradt, szimbólummá vált. Ez a mi terünk, hierarchikus, régiséget hazudó, de impozáns a maga nemében, a…
-
Toportyán pereputty
Aranysakál (Canis aureus) Félénken a kora nyári napsütésben, riadtan figyel az apraja a sakálnépnek. Ez most véletlen, hogy rímelt, csak a sakál irodalmi jelentőségére rámutatva kívántam kezdeni a fotóhoz írást. Mert ő a nádi farkas, a toportyán, pontosabban annak kölyke, akit párban a hős Toldi jól agyonvert az eposzi költemény ritmusára. Tulajdonképpen ma sem bánnánk vele másként, bár a mai vadászokból nehezen nézem ki ezt a módszert, Orion pocakos lemenői nem ragadtatnák magukat ilyen kétesélyes megmérettetésre. De most nem megyek bele a sakál polémiába, már megtettem elégszer. Inkább nézzünk ártatlanul aranyos sakálkölyköket, ahogy óvatosan elhagyják szülőüregüket, figyelve minden neszre, amit csak egy fotós okozhat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Paradicsom almája
Eredetileg ez a magyar neve, csak idővel lemaradt az alma. Amennyire hétköznapi, annyira fura ez a bogyó. Kezdve azzal, hogy az sem egyértelmű, mi a fene, gyümölcs vagy zöldség? És mi köze a paradicsomhoz? Ez akkor lenne logikus, ha chili paprikát meg pokol (almájának) neveznénk. De nem. Talán azért, mert kezdetben afrodiziákumnak vélték, és a bűnbocsánatot vásárolt eleink nem a szférák zenéjét várták odaát végső jutalmul a befektetésükért, hanem az angyalokkal való pajzánkodást? Csak egy megjegyzés, az első paradicsomok még sárgák voltak. Alapvetően mérgezőnek tartották jó hosszú ideig, csak Itália szegényei jöttek rá ízletes és egészséges voltára. Pusztán azért, mert nem óntányérokat használtak, mint a gazdagok, amelyből a paradicsom savja…
-
Közéleti csendélet wc-papír gurigákkal
Mi lehet a mondanivalója egy olyan képnek, amelynek statisztái wc-gurigák, főszereplője pedig egy annak felékesített példánya? A közönyös tömeg és a bukott zseni? Pornográf kitárulkozás a közönség kéjére? Vagy némán szomorú búcsú a kiválóságtól? Esetleg gyilkos tömeg a bukott zsarnok körül? Ki mit lát bele, ez olyan, mint egy Rorschach-teszt… Történeteket alkotunk, és ráhúzzuk őket a valóságra. Oszd meg, ha tetszett!
-
Árnyak a tavon
Az elmúlt nyár szellemei a napi haldoklás teátrális pompájában. Áldásos emlékhamisítók, feledtetik a kínokat, az izzadtságot és a lelkek viharait, mintha sosem támadtak volna fel. Lelassítják az időt, elkerülhetetlen elkerülésének illúzióját keltve a fény és sötétség határmezsgyéjén. Lehet, nem is valóságos ez az élmény, pusztán csak az agyunk teremtménye az egész életkép, ahogy a közelgő sötétség félelme felszabadítja bennünk a jótékony endorfint. Vagy csak a fotós csalt, és tolta túl a szűrőket. Oszd meg, ha tetszett!
-
Halloween versus
Mi közünk a halloweenhoz? Sokan felteszik a kérdést, jócskán felháborodva a hódító amerikai kultúrszennyezéstől, amely az ősi magyar hagyományokat pusztítja. Ami igaz, az igaz, a halloween világszerte terjedését az amerikai popkultúra biztosítja, csakúgy, mint a szirupos valentinozást és az idióta szintre leegyszerűsített kampánymarketinget. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Az, hogy mit fogad be egy adott kultúra, nagymértékben függ attól, hogy az mennyire rokon a saját hagyományokkal, elemei mennyire komplementerek. Nehéz lenne egy olyan tradíciót mondani, ami tisztán endemikus lenne egy adott kultúrában, a mienkben sem. A legfőbb ünnepeinket, a húsvétot és karácsonyt ráadásul nem popcornnal, hanem tűzzel, vassal népszerűsítették eleink lelki épülésére. Emellett a halloweent a keltákhoz kötjük, akik…
-
Daráló
Kézi. Vagyis emberi izomrostok összehúzódásai adják az anyagot irreverzibilisen porító szerkezet működési energiáját. Ez még csak nem is retró, hanem annál is avíttabb gép, oly régóta élünk az elektromos delej bűvöletében. A Kádár-korszak pszeudo-modern kávédarálóitól a robotkor okostelefonnal összefogazott kütyükéig, amelyek prédává teszik a valónkat a bevitt matériétól a székletig, és vegyelemző algoritmusok határozzák meg könyörtelen racionalitással az életcéljainkat. Talán mi magunk kerültünk darálóba, amely szélfútta porhalommá őrli az invidivumunkat? Amely darálót nem más hajtja, mint a saját vágyaink, a perpetuum mobile ábrándjával. De semmi nem örök… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Közéleti csendélet wc-papír gurigákkal
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
Sors
-
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
Pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus) A messzi fűszerszigeken túl található az a csudálatos szárnyas bestia, amely Isten bölcsésségében nevelé fiókjáit. Ugyanis, úgy óvá meg magát az ártó szándékoktól a hitvese, hogy befalazá magát egy fa odvába, és hű férje táplálja keserves verítékkel, tiszta önmegtartóztatás mellett. Így mentesíti magát ez a tiszta lelkületű madár a bűntől, a világ hívságitól és veszélyitől, amely megrontaná ártatlanságát. Ti emberek asszonyai, ekként falazzátok el magatokat az tisztálatatlan gondolatoktól, a fészbúktól és a hiúságtól, és töltse ki a Szentlélek az odvatokat! Oszd meg, ha tetszett!
-
Diogenész biciklije
Rozsdásan, lámpásan, dinamóval, csengővel és némi cinizmussal. A kutyaéletű filozófus persze még nem használhatta ezt a járgányt, de talán nem vetette volna el magától, mint a felesleges poharat. Embert ezzel is kereshetne, kábé hasonló sikerrel, mint akkor, Athénben tette a Nap fényében izzó utcákon. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
Gránátalma és túró
-
Múzeum, este, fény, víz
Ha múzeum, akkor klasszicista, ha este, akkor fényár. No, meg szökőkút, mert úgy még izgalmasabb. Egyszerű recept, ha egy város valami olyasmit szeretne, ami nemcsak kultúrcél, hanem reprezentál is. Mert a naplementéhez hasonlóan igazi fotóscsapda, adja magát, hogy megörökítse és terjessze a mobilfotós éppúgy, mint a képeslapgyártó profi. A szegedi Móra Múzeum régen és most felújítva még inkább betölti ezt a hálás szerepet, magam is jól elszórakoztam a múzeum tükörképét egymást váltó színekkel festő szökőkút fotózásával. És szerencsére este nem szóltak a hangszórók… Oszd meg, ha tetszett!
