-
Európa határán
Ásotthalom. Kétezer-huszonhárom. Ősz. A homokhát útjait járó rendőrök, csehek, osztrákok, magyarok. Biccentés és fürkész pillantások. Végletekig kisemmizett roncsautók és kisemmizett vándorok maradványai szerte az utak mentén, az idegenhonos fenyőerdő hullott tűlevelei között. Elvetett okmányok az úton, mint pár adatba sűrített tanúsítványok egy-egy emberi sorsról. Egy párját vesztett gyerekszandál az erdő közepén. Mindezek a kilátástalan lét honkereső üldözötteinek, a krízis haszonélvezőinek, az idegenektől rettegő és rettegésben tartott honosak ütközőzónájának, Európa határának díszletei. Egy olyan idea vadkeleti határa, amelyben inkább hisznek az abba bekerülni akarók, mint akik benne vannak. Védelmet hazudunk, de még nem épült olyan limes, amely ellenállt volna a jólét ozmózisnyomásának. A jólétünknek mi az ára? A választ odaát kell…
-
Hattyúk tavon
A köd fehérje rejti a horizontot, a tükörsimán feszülő víztükrön éppen csak megcsillan a Nap tompa ereje. Misztikus köntösében a Balaton nyomát sem mutatja a nyári vibrációnak, a vízimadarak is némán úszva követik a parton sétáló árnyakat. A hattyúk a főnökök, akarnokságuk rútul szembeköpi az eleganciájukat, mikor valaki a rideg mozdulatlanságot megbolygatva Erisz almájaként dob a mindennemű és rangú szárnyasok közé egy-egy kenyérdarabot. Magam nem váltom ki a természetvédők rosszallását, csak csendben figyelem a ködből kiváló követőinket. Van abban valami, hogy az ókori görögök a túl és evilág közötti utazót látták a hattyúban, Apollón szent madarában, amely soha senki által még nem hallott gyönyörű énekkel üdvözli a halálát. A mi…
-
Halo
Almafa ágának vége ellenfényben fotózva, majd utómunkával megszínezve – ez a kép nem szól másról. Vagy mégis? Nimbusz, glória, dicsfény, fénykoszorú, fénykorona – a szakrális jel evolúciója, ahogy a szimbolikus jeltől elbutul a közérthető bálványig. A fénykoszorú a sziluettet övezi, ezzel elfedi a körvonallal határolt valóságot, így azt láthatjuk bele, amit csak akarunk vagy mások akarnak. Almafa? Dehogy! Álcázott antennák, amelyek aktiválják a vakcinaoltásokkal belénk ültetett nanorészecskéket. Vagy éppen az ág végi mimikrit mindenféle gonosz földönkívüli paraziták, denevérszerű mutáns reptilián droidok gyakorolják. De az is lehet, hogy éppen az égi üdvözletet láthatjuk a végtelen remény jutalmául. Jelentést keresünk és találunk mindenben, a bolygók állásától a szembeszomszéd öreganyó bibircsókjáig. Miért nem…
Ezeket is érdemes megnézni
Kalácsság
A rákosi vipera hihetetlen története
Viszlát, és kösz a halakat!
-
Kopasz fűzek partja
Ha naplemente, akkor majd mindenkinek a nyár ugrik be, talán a meleg színek miatt. Nekem is, mert mi jobb dolog van annál, mint a nappalról visszamaradt forró fuvallatok fodrozta tenger partján egy sör mellett várni a Nap lecsukódását? Esetleg a két sör mellett… De ez a kép nem nyári, hanem a rideg tél közepén készült, még ha ezt a ridegséget le is győzi a Götterdämmerung színkavalkádja. A lombkoronát a fényár helyettesíti, nyoma sincs már a nappal hűvös, nedves szürkeségének, talán csak a néptelen part utal tetszhalál évszakára. A világvége szép is lehet… Oszd meg, ha tetszett!
-
Istenek fészkében
Egy isten sem lakhat talajszinten. A lélek-tápláléklánc csúcsa az egekben, míg sötét tükörképe a tartaroszi mélységben, köztük mi, a síksági mocsár halandói, akik mindezt elképzeljük. A felhők feletti világ messze táruló szépsége, többszintnyi távolsága a porszemnyi létektől, mindent magába foglaló hatalom álsága csalja az érzékeinket. Odafentről elveszik az ember, csak statisztikai tömegként áramlanak a populációk, vesznek el és veszejtik el egymást. Akik a Ragnarök után a léha égiek helyére léptek, várják áldozatainkat az önimádtató, semmilyen törvénnyel nem elszámoltatható létük fenntartására. Közülünk való, mindenhatókká lettek, az ő akaratuk a törvény. És mi áldozunk odalent, hittel és saját vérünkkel tápláljuk önteltségüket, és örömmel fogjuk fel az aláhulló morzsákat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Ellenfényben
A Nap tüze sorozza a vízfelszínt, és rajzol sziluettet a sirálynyi vakfoltból. Nem a legideálisabb perspektíva a fotózásra, a digitális gépeket éppúgy meghülyíti a fény ereje, mind a saját szemünket. De ha sikerül, akkor valami mást kapunk, mint amit magunk receptoraival élőben tapasztalunk. Semmi sem tud olyan sötét lenni, mint ami a fénnyel küzd. A fényáradatot is a részleteiben érzékeljük, mint a víz felszínén csillogó pontokat. Ilyen mértékű polarizációban a színek is elvesztik e jelenségüket, van sötét és világos, az éles kontrasztjukból összeálló egység. Lehet, a világ tényleg 2-bites, csak mi álmodunk bele árnyalatokat? Oszd meg, ha tetszett!
-
Naplementébe nézni
Ereje fogytán, de még mindig vakít, ahogy a felhők alatt, a víz felszínén nyílegyenesen utat vág fénysugaraival. Percek kérdése, hogy elforduljunk tőle, és mégis mi sem lehet színpompásabb, mint a vég, mielőtt mindent elborít a sötétség. De addig is élvezhetjük Héliosz alábukásának arany perceket, a tél hideg színeit melegítő fényáradatot. Az ujjaink lyukas pajzsot alkotnak, de nem a védelem a fő cél, talán inkább a megadásé. Az idő megállt a kedvünkért 10 percre, de aztán halad tovább… Oszd meg, ha tetszett!
-
Sziklarengeteg
Ahogy a víz színe alatt, úgy a felhőkhöz közelítve is azt érzem, mintha más dimenzióba kerülnék. Idegen táj, egyszerre fenyegető és izgalmas, szemben a síkvidék unalmával és a dombok romantikus lankáival. A hőingás darabolta gigászi sziklatömbök, a ragadozó Földanya éles fogaiként égbe törő hegycsúcsok, a ritkuló levegő és szédítő magasság… Nem csoda, hogy az istenek felvilági lakhelyét hajdan a magasba képzelték. Őket már nem találjuk ott, rég elérte őket a Ragnarök, csak nem egy bazi nagy farkas, hanem síruhába öltözött emberek hódították el a birodalmukat sífelvonószerű harci járgányaikon. Oszd meg, ha tetszett!
-
Árnyak a tavon
Az elmúlt nyár szellemei a napi haldoklás teátrális pompájában. Áldásos emlékhamisítók, feledtetik a kínokat, az izzadtságot és a lelkek viharait, mintha sosem támadtak volna fel. Lelassítják az időt, elkerülhetetlen elkerülésének illúzióját keltve a fény és sötétség határmezsgyéjén. Lehet, nem is valóságos ez az élmény, pusztán csak az agyunk teremtménye az egész életkép, ahogy a közelgő sötétség félelme felszabadítja bennünk a jótékony endorfint. Vagy csak a fotós csalt, és tolta túl a szűrőket. Oszd meg, ha tetszett!
-
Előrejelzés
Kedden a Dunántúlon erőteljes gomolyfelhő-képződés várható, nyugaton elszórt záporok, zivatarok alakulhatnak ki. Keleten tiszta, napos idő várható. 18 és 22 fok közötti csúcsértékekre van kilátás. Szerdán délelőtt tiszta, napos idő várható az ország jelentős részén, csak délnyugaton várható némi gomolyfelhő-képződés. A várható hőmérséklet 23-25 fok. Délután északnyugat felől feltámad a szél, majd az ország egészében világvége várható 99%-os valószínűséggel. Erre való tekintettel csütörtökre nem készítettünk előrejelzést. Oszd meg, ha tetszett!
