-
Dihidrogén-monoxid
Bár színtelen és szagtalan, mi édesnek és sósnak érezzük. Arisztotelész nedves és hideg alapeleme, az életet kihordó ősleves, a Föld felületének 71%-a, a testünk több mint fele, fekáliánk leöblítője. Szilárdan és folyékony mivoltában is féljük és imádjuk. Másvilág, amely még pocsolyaként is mágnesként vonzza a kölyköket a beletoccsanásra, masszív tömege pedig szirénként csábítja a népeket nyaranta a szabadság ígéretével. Másvilág, amely halált is ad, özöne haraggal pusztít, hiánya háborúkat teremt, az óvatlanokat magába szippantja, majd formátlan vízihullaként felböfögi. Másvilág, amelyet úgy hódítunk meg, hogy elárasztjuk a szennyünkkel. Élvezzük, féljük és vigyázzunk rá! Oszd meg, ha tetszett!
-
Megfelelő mese
Hol volt, hol nem volt, ha nem is az Óperenciás-tengeren túl, hanem egy tündérszép tó közepén, a vízililiom széles levelén trónolt a Békakirály. Ő volt, aki a tavacskát megvédte az idegenül kuruttyoló betelepülőktől, és gondosan vigyázta az ebihal porontyok hadát, amelyet olyan békával nemzett, aki nő volt. Sok barátja volt, akiket családjával együtt meghívott a vízen úszó levélre, hogy együtt élvezzék a tó gazdagságát és szurkoljanak a víztükrön cikázó molnárkáknak. Boldogan éltek, mind a leveleken, mind a vízben élők, bár állandóan ott ártalmaskodott az irigy, rút varangy, aki rendszeresen küldte az idegen szívű kétéltűit, hogy elhitesse, nem az övék a tavacska. Nem kell azonban a békákat félteni, megküzdenek a maguk…
Ezeket is érdemes megnézni
Nyolcadik
Európa határán
Négy lába van, pettyes, szervál, de nem párduc, mi az?
-
Alagya
„A múltba-révedés-pornó cunamijában dögként illatozó strandtáj bája öli fostos hasmenésbe fúló szavakká, ami az eredendő szabadság vágya.” „Ami a múltban volt, megtörtént” (Tóth Lilith Viktória összefoglaló elemzése) Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Gigász
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
Ebihal perspektíva
-
Nyomok a homokon
A hajdanvolt kősziklák tizedmilliméternyire zúzódott kvarcrészecskéi látszólag engedelmesen adják meg magukat a talpam nyomásának, ahogy végighaladok a néptelen tengerparti fövenyen, valamennyire délre Valenciától. Szargalacsint hajtó bogarak és parton futó madarak sértik csak fel rajtam kívül itt-ott a felszínt apró, sietős lépteikkel , ahogy az életet írjuk a Nap energiáját sugárzó homokba. Amíg a szél- és vízgörgette homokszemcsék rövidesen le nem radírozzák a betűket. Elmúlik, elmúlunk. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Sárkány ellen sárkányfű, nyavalya ellen székfű
Miért is fekete?
Hat állítás a medvékről… igazak, vagy hamisak?
-
Kikötőrejtek
Balatonfűzfő önmagában egy rejtély. Például kinek juthatott eszébe az 1920-as években, hogy az akkor már jó ideje üdülőhelyként fejlődő Balaton partján egy bűzös vegyiművet illene felhúzni, majd annak féceszét a tájra ereszteni? Így vált turisztikailag elhanyagolt hellyé a Fűzfői-öböl, amelynek egy pozitív oldala is akadt. Bár azóta visszavonult a vegyipar, még mindig természetesebb a partvidék, mint máshol a magyar tengernek álmodott tó partján. A nádasban rejtőző, festői kis öblök sora követi egymást, a sétaúttól nem is messze, felfedezésre várva. Csak merjünk letérni a járt útról! Oszd meg, ha tetszett!
-
Nádak ás árbócok
Két fotó… ugyanabból a pozícióból, Balatonkenese kikötőjénél, csak más felfogásban. Az egyikben az aranylóan alkonyuló Nap utolsó sugaraiban a tavat övező nádas és a kikötőben éjszakázó vitorlások harmóniája jelenik meg, míg a másikban már a kontrasztos a kép a természet sokszínűsége és az árnyékba borult kikötő között. Csendes színtelenség és harsány színáradat. Álom és élet, lehet választani, ki melyiket élné meg? Oszd meg, ha tetszett!
-
Gyökerek
Holt fa kapaszkodik a partba, már rég elvesztve mindazt, ami összekötötte az éggel. A felhőkbe kapaszkodó ágakat, az ősszel könnycseppenként vízbe hulló leveleket… Lassú növényi haldoklás után végül a vízmosta, megszakadt évgyűrűit szemérmetlenül világgá táruló torzó maradt, amelynek gyökerei mint agytekervények ömlenek a talajra. A halál szépséget áraszt a fűzfői part rejtekében, a régvolt harmónia máig kísértő mikrokozmosza csendet és nyugalmat sugároz. Hamis időtlenséget ígérő harmónia ez, amibe kapaszkodunk a vésztől és jövőtől rettegő tudatunk csillapítására… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Korhatáros öröm
Házi és szalámi
-
Ahogy a felhők úsznak a kék színen
Az akarattyai az egyik legszebb balatoni kilátás, ehhez sok kétség nem fér, bár van vetélytárs bőven. Igaz, vannak gyenge pontok is, főleg az üdülőkkel és egyenstrandokkal agyonnyomott déli parton. Itt viszont a tópartba szakadó magasfal tetejéről belátni a teljes keleti medencét, közel kelet-nyugati irányban. Így a színek és fények teljes palettáját kínálja, ahogy a Nap járja a kötelező útját a zenittől a somogyi dombokig, amely mögött narancssárga fényorgiában tűnik majd el az estét köszöntve. Úgy is fotóztam már, de a jelen fotó a verőfényben készült, lustán ballagó felhőkkel és lehetetlenül kék éggel. Pont az az idő, amikor a lelátó után a vízbe vágyik az ember… Oszd meg, ha tetszett!
-
Héliosz leszáll
Messzi Nyugaton, az óceán által ölelt boldogság kertjében várja Heszperia, hogy befogja a mindent látó titánfi aranyló fogatát, és az éj sötétjében útra kelő hajójára segítse. Évezredek óta rója égi útját, a gondtalan aranykortól figyelve az egyre silányuló korszakokon hömpölygő emberi sorsfolyamot. Mit láthat most Athén kikötőjében? Már nem evezővel tuningolt fahajók, hanem hatalmas acélszörnyek szorítják ki a tenger szénhidrogénekkel telített vízét Pireusz öblében, a rég eltűnt erdők helyén házrengeteg ontja magából a civilizáció bűzét. A tenger hullámai a betonfallal védekező partot ostromolják látszólag eredménytelenül, bár ne legyen kétségünk afelől, hogy az elkövetkezendő évezredek megmutatják, ki valójában az úr. A naplemente szépsége azonban örök, aranyló percei az elmúlás gyönyörűségének hazugságával…
Ezeket is érdemes megnézni
Vendéglő a világ végén
„Eredeti román!”
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
-
Ebihal perspektíva
Izgalmas, mikor egy másik világból tekintünk a sajátunkra. A víz birodalmát egy külön világtérnek tekintem, ami persze nem úttörő gondolat, hiszen már az őskortól a másvilág megfelelője az emberi tudatalattiban. Időnként csodatévő kardokat hajítanak belőle az arra érdemesekhez, esetleg aranyló halaknak nem akad jobb dolga a önveszejtő kívánságaink teljesítésénél, ahelyett hogy maguk küldenék a pokolba falánk foglyul ejtőiket. A vízben csak megtűrt vendégek vagyunk, a boszorkányokat például rendre kiveti magából, az ártatlanokat meg köszöni szépen, elnyeli. De gyönyörű világ ez. Az ég ragyogása is másként hat a víz alól, euforikus érzet ennek vizuális befogadása, míg tart a lélegzetvételnyi szusz. És ez alatt elúszik felettünk a víz és levegő határán egy…
