-
Kőkatona
Menhírek. Ősi, durva arcvonások, mellkason nyugvó kezek, szigor és méltóság a megalitikus Facebook-profilokon. A mítoszok kővé vált katonái? Nem tudni, miért és pontosan mikor készültek. Valószínűleg a kőkorból a pusztító háborúkat hozó fémkorba vándorló törzsek emelték őket. Talán az akkor még végtelen európai erdőségeket keresztülvágó ösvények útjelzői lehettek. Esetleg a rövid éltüket kegyetlenül dicső halállal záró hősöknek emeltek így emléket utódaik, szellemük védelmére számítva. Vagy mind együtt. Valószínűleg sosem tudjuk meg már ezt, hiszen, akiket védeniük kellett volna, már régen eltűntek, csak a gének szekvenciái idézik hajdanvolt létüket. Benned, bennem, bennünk. Oszd meg, ha tetszett!
-
Ujjfejű vénuszok
„Márpedig az egy megfellebbezhetetlen igazság, hogy a világ azoké, akik teleszülik.” Lehet, valakit meglepett a kőkemény konzervatívvá merevült hajdani fiatal demokrata feministának tűnő kinyilatkoztatása, pedig nem egy radikális nőistenítő gondolatot eresztett ki bajsza sűrűjéből. Így attól sem kell tartani, hogy a parlamenti padsorokat pelenkázó polcokkal gazdagítanák a képviselőnők sokasága számára, illetve a minisztériumok irodái sem fognak vegyes funkciójú szülőszobaként működni a fertilis nők uralmának komfortosítására. Mert „szaporoggyá, azért vagy!” – mondhatta hétezer éve a mezopotámiai szobrász is, aki megformázta eme funkciót megszemélyesítő szobrocskáit. Amelyek olyanok lettek, amilyenek. A kőkorszaki kővénuszoktól a mai Insta-modellekig egy a közös: a reprodukcióval kapcsolatos jellegek erotikus túlhangsúlyozása, a személyiségre utaló, egyedi jegyek elhagyása, illetve filterek…
-
Evezősök
Már nincsenek meg az evezők… csak a nekifeszülő munkások, együttes erejükkel lendítve mozgásba a hajót, amely ki tudja, mit szállít. Talán óriás legókockákat piramisépítéshez, talán áldozati állatokat, esetleg a megboldogult fáraó lelkét és ingóságait a túlvilágra. Józan ésszel egyik se ér annyit, hogy az egyszeri ember rokkanttá görcsölje magát érte, de a magasztos célt kijelölő értelmet sosem érdekli a kicsinyes nyűgösködés. Cserébe öröklétbe kövült szobrocskákban végzik a munkás lelkek, az egyiptomi faragók szorgalmának hála, sosem véget nem érő hajtással szolgálhatják az aszott múmiává szűkült fáraót. Lehet pont azt, aki ott fekszik a szomszéd vitrinben… Oszd meg, ha tetszett!
-
Én, Narám-Szín, a győztes
Az általam teremtett holtak hegyén kapaszkodom felfelé, a négy égtáj meghódítójaként. Nincs, ki ellenálljon hatalmammal, ti heten, a régi istenek sem. Akkád vagyok, ember vagyok és egyenrangú lettem veletek. Lullubi meghódolt, a halál poharából kortyolnak a harcosaik, áldozatai a háború rítusának. Szent koronaként viselem szarvas sisakom, kezemben a messzire hordó íjam és a városokra halált osztó nyilam. Készen állok az ostromra, hogy elfoglaljam az égi birodalmatokat, hogy elnyerjem tőletek a halhatatlanságot, amit bitoroltok az emberek elől. Szargon vérvonalát fogják félni és isteníteni az emberek az idők végezetéig! A történelem első birodalma, a Sarrukín (Szargon) által alapított akkád birodalom a legendák szerint Narám-Szín (ur. i. e. 2254-18) nagyravágyásának esett áldozatul, az…
-
Az Őrző
Erő. Bátorság. Dicsőség. Bölcsesség. Bika, oroszlán, sas és ember. A emberbőrrel bevont falu mennyei városok őrzői. A hatalom oszlopai, a hatalomé, amely felüláll az egyénen, szentesíti a szenvedést, az embert istenné és szolgává teszi. Épít és rombol. Nyúz és szaporít. Birodalmat épít, városokat pusztít. Hitet ad és hitet űz. Valahol a sivatagot átszelő folyamok partján civilizációvá sűrűsödő küszködés megteremtette a szervezetet, a hierarchiát, amely államként kelt önálló életre. Az élenjárók érve, az alantasok utolsó reménye lett az a hit, hogy a hatalom égből jött, az ég védelmezi, az elfogadás pedig belépőt jelent egy sosemvolt másik világba. Lamasszu, a sasszárnyas, oroszlánfarkú bikaember védelmezi a rendszert, egyértelművé téve, hogy az állam erőszak,…
-
Vaskorszak
Az istenek alkonyát a tagadás hozta el, amely azonban nem a szabadság lángját lobbantotta fel, mint Prométheusz, hogy boldogítsa halandó fajunkat, hanem újabb idolokat teremtett. Egy-egy történetet a piramist felfordító munkásosztályról, vagy a faj tisztaságáról, az egyén mindenhatóságáról vagy éppen arról, hogy a fogyasztás tehet minket boldoggá. Félisteneket kaptunk, akik a nép fiainak álcázták magukat, számos tuti megoldást, amelyek a tökéletes rendszert ígérték az eleve kudarcra ítélt társalmi emberkísérletek során. A biológiát nincs mi felülírja egyelőre, így a kommunizmus is bekerült a maga süllyesztőjébe. Azonban itt hagyta emlékeit, amelyből talán ez a Dombóvári Vasútállomás mellett pihenőre állított vasparipa a legártalmatlanabb. A vasököl már nem súlyt le senkire, marad a szépülő…
-
Dame de la Brassempouy
Apró, pár centiméteres szobrocska, mamut csontjából kifaragva. Lehet vagy 25 ezer éves. Az egyik első, ha nem a legelső arcábrázolás, amely a dél-franciaországi Brassempouy melletti barlangból került elő még 1892-ben. Nem véletlen, hogy nagyon megörültem, mikor egy Párizshoz közeli múzeumban megláttam (Musée d’Archeologie Nationale – Saint-Germain-en-Laye). Utólag olvastam, hogy mekkora szerencsém is volt, mert nem állítják ki folyamatosan, félve a rongálódástól. Nem az elsőbbsége azonban a legkülönlegesebb, hanem az a részletesség és gondosság, ahogy kifaragták. Bár meg volt hozzá a képességük és technikájuk, hogy realisztikusan ábrázolják az emberi arcot az ősi emberek, valami miatt nem tették, még évezredekig… A női ábrázolások a termékenységi jellegek túlhangsúlyozására törekedtek, széles csípővel, hatalmas csecsekkel,…
-
Serpopard avagy mi a fene ez?
Biztos vagyok benne, hogy Erich von Däniken és Nemere István urak, valamint számos hagymázas követőjük misztikus kéjének központi alakja lehet ez a fura figura. Hiszen, ha kellő távolságból vagy pixeles képen tekintünk reá, kapásból vágjuk: jé, dinoszauruszok! A reptiliánok uralta bolygónk őrző-védő háziállatkái ezek, bizonyíték a kreacionisták számára, hogy az ember a világ teremtésétől kezdve vagyon, tehát semmi csoda, ha istenfélő eleink dinoszauruszokat fejtek és trilobiták okoztak nekik hasmenést. Emellett az atlantisziak már mindent tudtak az időutazásról, az ufonauták pedig a rekordhosszú valóságshowt közvetítenek rólunk a csillagközi csatornákon, miután időnként jól megkeverik a lapokat térben és időben, meg az egész úgyis sumér-magyar hagyomány, ahogy a rockosított népdalaink is erről zengnek.…
-
Az én múmiám!
A múzeumokról sokan gondolják azt, hogy csak pár nem evilági megszállottat és ennél némileg nagyobb számú sznobot érdekelnek, maximum arra jók, hogy iskolai csoportok is kipipálhassák a kultúrát a pláza meglátogatása előtt az iskolai kirándulások során. Pedig nem, a lányaimon éppúgy látom, ahogy izgatottan nézegetik a kiállított tárgyakat, érintenek meg mindent, amit csak lehet, és persze kérdeznek rendületlenül, mint ahogy a fotón látható kislány is elvarázsolva nézi az egyiptomi múlt gyerekszemmel nézve talán legizgalmasabb tárgyát, egy valódi múmiát. Persze, ehhez kell egy olyan csodavilág, mint amilyen a Louvre birodalma, amelynek teljes felfedezéséhez évek kellenének. És egy olyan közeg, amelyben a kultúra nem a nyűg a mindennapok szappanoperájában élve, ahol, ami…
