-
Ahogy tetszünk
Vajon mit venne észre legnagyobb különbségként az egyszeri múltszázadbeli múzeumlátogató, aki véletlenül egy óegyiptomi időhurokba esve hirtelen a mában találná magát? Feltételezhetően azt, hogy a modern kor látogatója háttal élvezi a művet, de olyannyira, hogy még csücsörít is hozzá, miközben a feje elé tart valami kütyüt. Talán speciális tükör lenne az, amely újabb dimenzióit tárná fel a már agyonelemzett festményeknek? Dehogy, kutyát sem érdekel a mű, az csupán kiegészítője önnön tökéletességünk újbóli megerősítésének. Selfienek hívják, amely a lehető legtökéletesebb szó erre, hiszen magunk állandó középpontba helyezését szolgálja. Nem az élmény és új ismeretek befogadását örökítjük meg, hanem az egónkat erőltetjük minden helyzetre. Fura egy ellentmondás ez, de sok ilyen van,…
-
Toronyárus
Európa köldökpontján apró tornyokat árul Afrika szelleme az esőáztatta kövön térdelve bízva a turisták fantáziatlanságában. A kolonizáció égbe szúró emlékműve színes giccsként szelídülve sorakozik a pokrócon. Vajon hol készülhettek Eiffel acélszörnyének eme másolatai? Valószínűleg Kínában. Minden áramlik a globális világ véráramaiban, áru, ember, vírus… csak a világ entrópiája nem változik, az egyenlőtlenség örök. És az is marad. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Képzavar a köbön: hogyan lett szirénből sellő, majd tehén?
Dame de la Brassempouy
Az ördög maga
-
Vízparti ember (Homo sapiens) kolóniák
Egy, a főemlősök körében nem általános viselkedés figyelhető meg az ember esetében, amelynek egyedei nyáron, mikor a hőmérséklet 25 Celsius-fok fölé emelkedik, nagy tömegben jelennek meg a vízpartokon és a sekélyebb vízrészeken, lehetőség szerint a tűző napon, mikor minden intelligensebb létforma árnyékba húzódik. A tömeges viselkedésük pontos oka nem ismert. Azt a kutatások kizárták, hogy táplálékot keresnének a vízben, illetve vándorlási szándékot sem találtak, amely a vizeken való átkelésre késztetné őket. A következő hipotézisek születtek a viselkedés magyarázatául: – Az ember a dominanciát leginkább a has és fenék méretével fejezi ki, így az amúgy magukra majdnem teljes testfelületet elfedő, idegen tárgyakat öltő egyedek ilyen közösségi összejöveteleken mutatják be domináns mivoltukat,…
-
Vörös Malom
Nyilván nem az én világom az új és régi gazdagok kivagyiságot hirdető mulatozóhelye, de van valami megkapó a Montmartre híres-hírhedt egykori lebujában, pontosabban abban, ahogy uralja a párizsi éjszakát. A Moulin Rouge egy fogalom, egyből kötjük hozzá a kezdetek bohémvilágát, a múlt századelő kabaréját, melyek akkor még izgalmasak is lehetettek, és természetesen az akkori idők nagyvárosi fülledtségét magába sűrítő kánkánt, amely mára erősen vesztett erotikus hatásából, hiszen kit érdekelnek a magasba lendített lábak, mikor a seggghájrengetés az aktuális divat? A képen igyekeztem a dinamizmust és a vörös színeket hangsúlyozni, ahogy az éjszakát várva szinte életre kell a neves lebuj. Ki tudja, meddig hirdeti a nagyvárosi elit szabadságát… az elmúlt bohémélet…
-
Sülve kürtös
Ma már nincs vásár kürtöskalácsos nélkül. Ilyen és olyan, időnként csapnivaló minőségben. A rendszerváltás korában robbant be, akkor még csak pár helyen árulták a fura kalácsot, amelynek székely, pontosabban annak tartott eredete (amúgy ősileg szász) plusz élményt jelentett a nagy egymásra találásban. Egyből ápgrédolta a régi, olajban ázó, papírvékony lángosok maszek világát, és tette függővé a Balaton partján rákvörösödő keleti és nyugati németeket is. Én először Füreden találkoztam vele, a nyári meló melletti gyors kajálások alaptétele lett. …és azóta sem ettem annál finomabbat ebből a fajtából. Jó, tudjuk, a költséghatékonyság jegyében a sütők egyre nagyobb arányban tartalmaznak nem házi konyhába való anyagokat, és az élelmiszeripar már csak ilyen. Viszont, ahogy…
-
Szőlősrakéta a Kálvárián
Szekszárd a borról szól, ez lépten-nyomon érződik a város hagyományaiban és mindennapjaiban egyaránt. Nyilván ezért szerettem meg sört a városban felnőve, de hát az antitézis is csak erősíti a tézist. A borlé irányultságú mezőgazdaság megjelenítése volt a célja a Kádár-kor és egyben a városka fölé magasodó hegy csúcspontjára telepített szőlős-búzakalászos fémszobornak, mármint annak alkotójának. A korszakra való utalásom nem véletlen, nem pusztán azért, mert a néphatalom iránt végtelen lojális szobrász telerótta a krómacélt aktuális politikusok nevével, ami tudjuk, sosem az időtállóságnak szól, inkább a további megrendelések reményének, hanem azért is, mert szerintem kifejezetten fenyegetően mutat a város felett. Mint egy óriási rakétakilövő, legalábbis én annak neveztem el. Azért közelebbről nézve…
-
Corazón oxidado
Rozsalepte védelem az elhagyatott park körül, a szív időt nem álló kerítése. Az enyészetet körülölelő vasváz még riaszt, mintha balsorsával mérgezné a bátrakat, akik csak által merészkednének rajta. Nincs már a múlt romantikája, semmi melegség, csak az elmúlás előtti utolsó színpompa, amelyet rövidesen beborít a jövőt felemésztő sötétség. Sors. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Képzavar a köbön: hogyan lett szirénből sellő, majd tehén?
Becsapódás
Halo
-
Szegedi szoborpark
Tisza… Minden várost van, ami meghatároz, ami a sorsához kötődik. Szeged múltját és jelenét az alföldi lapost kettészelő folyó formálja, pusztítja és építi. A város a mai képét is ezen folyó vad kirohanásának köszönheti, pontosabban a pusztulás utáni újjáépülésnek. Nem csoda, hogy a város dúskál az egymást követő korszakokban emelt árvízi emlékművekben, lehet választani, kinek melyik stílus tetszik. A legtöbb pátosz a Széchenyi téri parkban lévő szobrokban van, a központi alakok a folyóval szembeszálló hősök, jövőbe révedő tekintettel, alattuk meg – mert valakinek dolgoznia is kell – a nép fiai és lányai küszködnek az elemekkel. De így van ez rendjén, valaki a gáton áll, valaki rendben tartja, és az élet…
-
160-as
Sokféleképpen válhat ikonikussá egy épület, lehet történelmi szerepe, szép, csúnya, korszakalkotó példánya stílusának, vagy éppen hírhedt. Szekszárd központját uralja a százhatvan lakást magába foglaló házszörny, önmagában egy emeletes városrész a városon belül. Gyermekszemmel csodálatosnak tűnt, hatalmas, liftes, alagsoriboltos… szemben a mi puszta négyemeletesünkkel. Igazi királya a házgyárvilágnak. Felnőttfejjel visszatérve, a barokk, klasszicista, romantikus stílusú épületek övezte, hangulatos utcákat magam mögött hagyva nyomasztóan hatott rám, mikor hirtelen újra szembesültem a gigászi lakóházzal. A modernitás sivársága, a rozsdamarta panelek és természetellenes léptékek… öngyilkosokat vonzó lélekvesztőhely. És nem csak én változtam, a ház is. Oszd meg, ha tetszett!
-
Elveszve a városban
Elhagyatva. Elárulva. Magányosan. Erőtlenül magába roskadva önmaga romjaiban. Egy nagyváros közepén, csontvázára vetkőztetett szabad prédaként. Csak a vidám sárga és egy családias kosárka idézi a szebb hajdant. A vörösen rozsdálló ránc, a kerék nélküli gumiabroncs és gumiabroncs nélküli kerék maradtak egyedüli hajtó elemei a torzóvá fogyó létnek. Vajon mire számított az, aki az út széléhez zárva magára hagyta? Talán enyészettel szembesülve mondott le róla végleg? Vagy netán egy tragédia taszította a bringát a páriák sorsára? Sosem derül ki, és nem is számít. A város amőbaként fogadta magába és emészti el, majd salakként üríti rá maradékát a természetre. Oszd meg, ha tetszett!
