-
Mint pók a falon
Antwerpen, este. A vigalmi negyed vörös fényei teszik még sötétebbé az éjszakáját élő nagyvárost. Minden a helyén van, az utcákon gondosan elrendezett szemétzacskó kupacok várják a hajnali begyűjtést, a pizzériák bejáratánál taljánságot hirdető pincérek ácsorognak, az utcasarkokon fekete nők olvadnak ki a sötétből, majd egy „gyere be már te kurva” is elhallatszik egy nájtklub bejáratából, hirdetve a magyar nyelv szépségét a kétnép országában. Az utcákon elvétve turisták, a részegek órája még nem jött el, meg pár magányos kósza, mint én, aki a város életének hétköznapiságából próbál kiragadni élményképeket. Minden városnak megvan a maga élete, vérkeringése, immunitása, ritmusa, intelligenciája, bélcsatornáján keresztülsodródó szennye és halódása. És persze történetei, amelynek archetípus hősei előtüremkednek…
-
A Tisza felől
Vízparti városnak lenni mást jelent… egy olyan pluszt ad a látványnak és hangulatnak, amelyet nehéz felülmúlni egy olyan településnek, amelyet pusztán szántóföldek határolnak némi erdőfolttal tarkítva. Ráadásul az éjszaka sötétje jótékonyan elfedi a folyó nemkívánatos civilizációs hordalékát, pusztán csak a város fénye szennyezi a víztükröt. Viszont egyben csodálatossá is teszi a látképet, meg kell hagyni, főleg, ha hosszú záridővel fotózunk, így a víz felülete is sejtelmesen kisimul a képeken. Oszd meg, ha tetszett!
-
Veronai éjszaka
Csak mert Lándzsarázó, vagy ki tudja, valójában kicsoda – ez örök irodalmi rejtély – Veronát tette meg egy éretlen szerelmespár melodrámájának színteréül a messzi Angliából, a szerelmesek városaként került az észak-olaszországi település a turizmus közhelytérképére. Szerencsére azonban Verona elsősorban nem erről szól, hanem felidézi Itália középkori fénykorát. Így a történelmi belváros erkélyek nélkül is bőven sok látnivalóval szolgál. Dante világát láttam magam előtt az éjszaka modern fényeivel kidekorálva, a szitáló eső áztatta macskaköveken sétálva. Kihagyhatatlan, no, ha arrafelé viszi az embert a sorsa… Oszd meg, ha tetszett!
-
Chester at night
Kétezer év… ennyi idős ez a nagyon angol kis városka, nem messze Walestől, a sűrűn lakott Manchester és Liverpool között. Csak itt nem egy híres-hírhedt focicsapat, hanem egy modern állatkert található a közelben, valamint olyan hangulat, amely minden középkorban rekedt történelmi város áraszt még a modernitás máza alatt is. Amit nagyon szeretek átélni, még akkor is, ha az időjárás nagyon angolos is, sőt, az még jobban aláfest ennek a hangulatnak. Vendéglők, kocsmák, templomok és katedrális, ódon városfal és annak órakapuja… jó, a modern butikok rendesen megbontják az élményt, sajnos valahogy ezek is kimaradhatatlanok az ilyen népszerű turistacélpontokon. De nincs helye a modoros morgásnak, Chester egy szép kisváros, amit érdemes bejárni!…
-
„Eredeti román!”
„Fotós vagy?” – szögezte nekem a kérdést az apró barna emberke a fakanalak halma mögül, gyanítva, hogy lehet némi összefüggés a nyakamon lógó szerszám és köztem. Nem akartam bonyolítani a kérdést, ezért csak annyit közöltem, hogy olyasmi (és elnézést kérek minden profi fotóstól a nagyképűségemért). A dombóvári piacon voltunk, amely adta a vidéki vásárok minden kelet-európai báját. A szikrázó napsütésben a hot dogos lakókocsi éppúgy csillogott-villogott, mint az árusok foga sárgája és a már a hipermarketek akciós küzdőtereiről is kiszorult proletár reklámszatyra. De vidám világ ez, jöttem rá azonnal, mikor kaptam a következő kérdést: „Csinálnál rólunk is fotót?” Naná, egyből megörültem a lehetőségnek, és ahogy büszkén és vidáman pózolni kezdtek…
-
Fényszarvas
Amikor először láttam, meglepődtem, annyira egyedinek tűnt sok más karácsonyi hangulat transzformálását célul tűző kültéri díszlet viszonylatában. Az újszerűsége okozta meglepetés lassan lanyhult, ahogy egyre inkább részévé vált a szegedi advent képének az évek során. Illetve utána olvasva kiderült számomra, hogy bár nem régi, de – ahogy szinte minden – Amerikából származó, világszerte elterjedt hagyomány a fényszarvasok állítása. Hogy miért pont szarvas, ami jól láthatóan nem rén, az nem derült ki számomra, de mindenképpen jobb, mint egy drótvázas fényjézuska. Oszd meg, ha tetszett!
-
A romlás esztétikája
Ki tudja, mi lehet az oka, de sokkal izgalmasabb téma számomra a tárgyakat, épületeket a romlás állapotában fotózni, mint teljes pompájukban. Talán az elmúlásban rejlő melankólia, a régmúlt csontvázának titokzatos szépsége ragad meg? A szegedi téli kikötőben veszteglő rozsdamarta kotróhajó is hamar felkeltette a figyelmem. Mintha egy Mad Max film színtere lenne a kikötözött hajószörny. Csak a megfelelő fényre kellett már várnom, majd fotózás után egy kis utómunka a tónusok és színek, árnyalatok beállítására, és máris elénk tárul egy gép múltja és bomló jelene, ahogy a természet lassan visszahódítja mindazt, amit elvettünk tőle. Oszd meg, ha tetszett!
-
Vásári L’Heure Bleue
Szeged egy fesztiválváros. Ez nemcsak amolyan turisztikai prospektusokat díszítő közhely szlogen, hiszen valóban egymást érik a külszíni rendezvények a belvárost. Bár, aki kettőt látott, a harmadiknál már nem fog meglepődni, mert akármi is legyen a neve, mindig nagyfokú a hasonlóság… Mindenesetre, valóban van egy délvidéki, nyüzsgő hangulata ekkor a városnak, no meg a hömpölygő tömeg, amely végighullámzik az árusok utcáin vagy a rakparton. Éppen a tömeg áramlását akartam megjeleníteni, és még szerencsém is volt, mert sikerült elcsípnem a kék órát, vagyis azt az időszakot, amikor a Nap pont úgy bújik, hogy a fénysugarai szép kékes atmoszférát teremtenek. Így a vásár fényeinek, a kavargó emberfolyamnak hátteréül a valódi folyam ódon, méltóságteljes…
-
Templomöltöztetés
Advent, vásár, giccs és tömeg… November végén már megkezdődik a nagy készülődés a fogyasztás legszentebb ünnepére. Mi más lehetne méltóbb színtere a kufárok haszonelvű ügyködésének, mint egy templom tere. De nem is kell borogatni az asztalokat senkinek, most csak jól megkergetnék a vásárlók és vásározok közös erővel a merész ifjút, nem hiányzik a hisztéria senkinek. A karácsonyi hatást a tradícióink szerint pedig a végtelenségig lehet fokozni… Például vetítsünk színes mintákat a Szegedi Dómra, amelynek – be kell vallanom – tényleg szuper barokkos hatása van. Bármi is van mögötte, alapvetően izgalmas fotótémának ígérkezett egy adventi kirándulás ilyenkor a városban. A tűz mellett melegedők éppúgy, mint a megfestett templom, a felhők mögül…
Ezeket is érdemes megnézni
Képzavar a köbön: hogyan lett szirénből sellő, majd tehén?
Ember szabású
Medvék napjára napfényes strandos medveöröm
-
Quasimodo meg a fiatalok és sikeresek?
Elismerem, ez a fotó demagóg és hatásvadász, mert előítéletes gondolkodásra késztet. Ráadásul telve ellentétekkel. Adott a Notre-Dame-székesegyház, a szeretet vallásának aposztrofált kereszténység egyik fő székhelye, mellette, a toronybéli kuckójának védelme helyett a földön kuporogva nyomorultságában Quasimodot idéző koldus, valamint pár trendi fiatal, akik nevetgélve haladnak el a kinyújtott keze előtt. Így hatásos? Tudjuk azonban, hogy a kereszténység a gyakorlatban annyira nem is felebarátok felé irányuló szeretetről szól, a neves templom is inkább termeli az anyagi javakat, mint ad, a leégése nem véletlenül volt nagy csapás a francia turizmusiparra. A földre kényszerült toronyőrünk bevétele sokszorosan meghaladja azt, amit a harang kongatásából valaha is kereshetne. Jól tudja, hogy siker alapfeltétele az alkalomhoz…
