-
Ördög 6.66
Mit lehet elmondani a belgákról azon kívül, hogy Belgium lakói? Mert ilyen nép valójában nincs is már több mint ezer éve, csak vallonok és flamandok, meg sok más mindenféle náció a Föld minden tájáról, beleértve a nagy Brüsszeli Világbirodalom öltönyös mamelukjait is, akik egyszerre töketlen bürokraták és félelmetes háttérharcosok a kontinens nem eléggé elnyomott populistáinak ellentmondásokat halmozó szózataiban. Ebből a katyvaszból, amelyhez még egy Lipót-túltengésben szenvedő kedves és véreskezű királyi dinasztia is tartozik – átkozzák is őket Kongó-szerte –, mégis olyan minőségű dolgok teremnek, amelyekhez tényleg csak annyit elég hozzátenni, hogy „belga”, és mindenki tudja, hogy azok valami nagyon fasza dolgot jelentenek. A csoki és péksütemények mellett ilyen a sör…
-
Anaal Nathrakh: Endarkenment
„Jézus a tanítványaival megérkezett a tó túlsó partjára, Gadara vidékére. Amikor kilépett a bárkából, szembe jött vele egy férfi, akiben gonosz szellem volt. Ez az ember a sírbarlangokban lakott, és senki nem tudta megkötözni, még láncokkal sem. Már sokszor megbilincselték, ő azonban mindig elszakította a láncokat, és széttörte a bilincseket. Senki sem tudta megfékezni. Éjjel-nappal ott kóborolt a sírok között és a hegyeken, ordítozott és kövekkel vagdosta magát. Már messziről észrevette Jézust, odaszaladt hozzá, és leborult előtte. Jézus ráparancsolt: „Gonosz szellem, menj ki ebből az emberből!” Az pedig így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia? Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!” Jézus megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió, mert sokan…
Ezeket is érdemes megnézni
A Jó, a Rossz és a Csúf
Paradise Lost: Obsidian
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
-
Gulden Draak Classic
Már a dizájn lehengerlő, egyszerű, de hangulatos, arany steampunk sárkánnyal, fehér alapon, piszokul jól eltalált betűtípussal … A fantasy regények kocsmáihoz illik a megjelenés és elnevezés, ami ugyebár nálam telitalálat. De persze nem a külső a lényeg, hanem a belső tulajdonságok. Az Gulden Draak esetében bizton mondhatjuk, hogy remek a tartalom, így a legjobb sörök körében említhetjük a belga sörkultúra eme produktumát. Ahogy nyitom az üveget, tör is előre a hab, pedig semmi rázogatás esete előzőleg nem állt fenn. Erősen habzó sör, ezt most figyelmezetésként írom, a balesetek elkerülése végett, így érdemes hörpintéssel készülni, ahogy én is gyorsan, reflexszerűen tettem. Egyből sültek is ki azonnal az ízekért felelős neuronjaim milliói,…
-
Jon Ronson: A pszichopatateszt
„Körutazás az őrületiparba” – az alcím talán többet is mond a címnél. Jon Ronsontól a Kecskebűvölőket olvastam, amely pont az a könyv volt, amelyet nagyon nehéz volt hova tenni a magas döbbenetfaktorától, hogy mennyire átjárja az idiotizmus a világ legprofibb hadi gépezetét. A pszichopatateszt földhözragadtabbnak tűnik, de ne várjunk egyértelmű válaszokat itt sem… Ronson az újságíró-írók gyöngye, élvezetesen ír, kellő öniróniával, zsákutcák gubancaival vezet minket, és a válaszokat sem próbálja szájba rágni.. sőt, vele együtt bizonytalanodunk el egyre mélyebbre hatolva az őrületiparba. De nincs is tökéletes válasz, a szcientológusok marhasága, a gyógyszeripar kapzsisága, a túlságosan eltökélt pszichiáterek keretezik a kusza összképet, amely valahol persze tartalmazza az igazságot is. És persze…
Ezeket is érdemes megnézni
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Niall Ferguson: A tér és a torony
Steven Pressfield: A háború hullámai
-
Borsodi Szitu: Keresztnévpara
„Bemutatom a lányt, akinek elfelejtettem a nevét.” A reklám nem túl hálás műfaj, hiszen egyetlen célja az, hogy rávegye az embert arra, hogy olyasmire költse a pénzt, amiért amúgy normál esetben egy büdös vasat sem fizetne. Vagyis, egyrészről semmit nem tesz ahhoz hozzá, hogy az életünk és a világ jobbá váljon, másrészt, mint minden ördögtől való cselekedethez, a lelkiismeret lenullázása mellett ehhez is nagyfokú szakértelem szükséges, hogy hasson. Ehhez a marketingesek kutatnak, elemeznek, célcsoportokat határoznak meg. Sőt, a legnagyobb ászok nem alkalmazkodnak a feltételekhez, hanem maguk teremtik meg őket, mítoszt építve a tárgy köré. A politikai reklám csak annyiban más, hogy ott nem a vágyakra, hanem a félelmekre alapoznak, vagyis…
Ezeket is érdemes megnézni
Jon Ronson: A pszichopatateszt
Niall Ferguson: A tér és a torony
East1: Mindenki mindenkivel
-
A Jó, a Rossz és a Csúf
Meghalt Morricone. Jó, öreg volt, előbb-utóbb előfordul az ilyen, legalább egyszer az életben. Ekkor az ember hajlamos megemlékezni magában a jó dolgokról, így tettem én is, újra belehallgattam a filmzenéibe, és ragadtam le végül annál a filmnél, amely az örök kedvencem. Sőt, talán a teljes filmművészet egyik legkurvajobb alkotása. Ami azért is fura megállapítás, mert a western eredeti amerikai mivoltában egy rendkívül álszent és bugyuta műfaj, túlkontrasztos karakterekkel, hamis igazsággal és giccses eposszal. Erre jöttek az olaszok, és kifordították az egészet a mivoltából. A hősök se jók, se rosszak, legfeljebb csúfok lettek. Még igazi nevük sincs, csak a maguk pátosz nélküli gyilkos igazságai. Egy törvénytelen világ szereplői, akik csak a…
-
East1: Mindenki mindenkivel
A Youtube üzleti filozófiája méltán pályázhatna a legvérgecibb stratégia címére. Ingyenes, persze, csak viseld el cserébe, hogy a legidegesítőbb, faszkorbácsot érdemlő anyagokat keveri a válogatásodba az infantilis hangon ájvékoló békától a magunkra nem hagyó népvezérig. Elkezdesz egy ambient black metál csatornát, de mielőtt átlényegülhetnénk egy erdőmezőt járó, bárdlengető manóvá, megjelenik egy-egy ilyen szörnyűség, amely kínhalállal súlyosbítva végzi ki a hangulatod. Az agresszív reklámozásának hála, ezt kellett átélnem pár hónapon keresztül ezzel a szarral, amelyről ez a szösszenet szól. Mert erre a produkcióra igazából nincs elfogadható magyarázat. Az europop hangzás legalja vegyítve a magyar mulatós hagyományokkal. Elkövetve egy elvileg képzett zenész által , bár Janicsák Istvánról csak a Honky tonk woman…
Ezeket is érdemes megnézni
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő
Ördög 6.66
Anaal Nathrakh: Endarkenment
-
Paradise Lost: Obsidian
Obszidián – talán a legnemesebb kőzet, voltaképpen egy fekete lávaüveg, a kőkorszak csúcstechnológiáját jelentette a megmunkálása. Egyben mágikus, sötét anyag. Meghallgatva az angol együttes albumát, kifejezetten passzol a címválasztás… Jó nagy ívet futott be a Paradise Lost több mint 30 éve tartó pályája, voltak ők a gótikus metál stílusteremtői, tettek egy éles kitérőt a Depeche Mode irányába is, kiborítva sok mindenkit, bár meg kell mondjam, a popvonalon is kifejezhetően élvezhetőt alkottak. Aztán visszatértek, pontosabban tovább is léptek a kezdeteknél jóval sötétebb, keményebb hangzáshoz, sőt, még hörgéssel ráadásként, amely a fogyasztók reklámszempontból kiemelt figyelemmel kísért többségének vízválasztó a normális és nem normális zene között. Akkor azok fogták a fejüket, akik meg…
Ezeket is érdemes megnézni
Opeth: In Cauda Venenum
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája
A Jó, a Rossz és a Csúf
-
Steven Pressfield: A háború hullámai
Csapnivaló borítóval, párszáz forintért a celebszakácskönyvek és a világot gúzsba kötő összeesküvésekről leplet lerántó könyvecskék sorfala mögött – ki tételezné fel, hogy egy rohadt jó regény is alászállhat a ponyvasors poklába! Mert Pressfield művei nagyon jó történelmi regények. Ha röviden akarnám jellemezni A háború hullámait: hullabűzös naturalizmussal és történelmi hűséggel ábrázolt, minden pátoszától megszabadított háború és a görög demokrácia halála alulnézetből. Illetve mindennek középpontjában egy személy áll, a történelem egyik legcsodálatosabb lókötője, Alkibiadész, akit Athén egyaránt szeretett és félt, és akinek végzete egybefonódott a város sorsával, mind dicsőségben, mind megalázó végzetében. A regény főhőse azonban Polemidész, a zsoldos, akinek csak a háború mocska jut, még az sem érdekli, hogy túlél-e,…
Ezeket is érdemes megnézni
Niall Ferguson: A tér és a torony
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája
Lawrence Norfolk: A pápa rinocérosza
-
Lawrence Norfolk: A pápa rinocérosza
Nem könnyű olvasni ezt a könyvet, az őrjítően részletgazdag, felesleges ismeretekkel túltelített, a perspektívát hirtelen váltogató, a történetmesélést kegyetlenül lemészárló szövegezés igazi kihívást jelent. De aki felülemelkedik azon, hogy a legegyszerűbb történések is párezer éve kezdődnek a könyvben, annak a pápa rinocérosza egy igazi reneszánsz, sznobizzasztó punk regény, számtalan fricskával és poénnal. Valós elemekből összeállított történelmi alternatíva. Az intrikusan könnyed hedonizmusból rövidesen a szigorú reformációba menekülő Európa, kisebb részben a kizsákmányolással megalkuvó Afrika színterein bolyong a két kényszerkalandor főszereplő, az örök lúzer Salvestro és a gyengeelméjű óriás, Bernardo. Ők az életüket mentik, de nem tudják elkerülni a sorsuk, hogy folyton valaki bosszújának eszközeivé váljanak. Mert a bűn határozza meg a…
Ezeket is érdemes megnézni
Steven Pressfield: A háború hullámai
Jon Ronson: A pszichopatateszt
Joseph Heller: A 22-es csapdája
