-
Transzmisszió
Meglepő így együtt a barokk hármas keresztszobor és a föléjük magasodó rádiótorony, amivel a Szekszárd tetejére felkapaszkodó panorámalesők szembesülnek. Az esztétikai élvezetet romba döntő technikai inkompatibilitás azonban alkalmat ad közhelyek sokaságának teremtésére. Mindenki megláthatja a kompozícióban az indíttatása szerinti kedves szimbólumát. Vélhetően egyesek a keresztáldozat technika korában is tovahullámzó üzenetét fedezik fel benne. Mások esetleg azt, ahogy az eszme és propaganda vészjósló együttese modern khimairaként magasodik fenyegetően fölénk. Vagy pusztán köp egyet a kaptatótól ziháló vándor, és hagyja az okoskodást a fenébe…
Ezeket is érdemes megnézni
Képzavar a köbön: hogyan lett szirénből sellő, majd tehén?
InstaMedve
Fényszarvas
-
Csupafog mosoly
Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) A törzsfejlődés megszokott képe, ahogy apró parányokból a többsejtű agyatlanokon átgázolva, a tollas-szőrös agyasokat lesajnálva jutunk el a koronát uraló csúcsproduktumig, vagyis magunkig. Oké, egyedüliként rendelkezünk azzal képességgel, hogy magunkat a legtökéletesebbként ábrázoljuk, ami tényleg nem kis teljesítmény. Egy gőte biztos nem lenne erre képes, ahogy arra sem, hogy kétéltű politikusok szólamaival süsse ki az agysejtjeit. Viszont, ha több más dolgot nézünk, elkeserítően lebőgünk. Például nézzük a fogsorunk. Se nem félelmetes, sem nem erős, gyorsan törnek és nem pótlódnak, szórjuk el őket az éveinkkel. Silány termék, okkal röhög ki minket fullos fogsorát villantva egy krokodil. Bezzeg náluk folyamatosan pótlódik, ami az erős használatban kihullik. Kiegészülve a…
-
Pohárnyi szirom
Szirmok. Színesek, illatozók, örökkévalóvá mumifikálódottak. Az élet emlékével töltik meg a borospoharat. Arra emlékeztet, ami szép volt ama rövid világszakaszban, mikor a gének tervezte sejtgépeket átjárta az elektromosság, mikor éreztünk és éreztettünk, mikor átjárta a szerveket a másolatok terjesztésének vágya. Hamis ez a szépség, az életnek nevezett száz százalékosan letális betegség dögszaga helyett finom illatok töltik ki az emlékezés poharát. De mégis így a jobb. Túl a mechanikán.
-
Tökragadozó
Dél-afrikai oroszlán (Panthera leo krugeri) „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen – mondja az Úr.” (Izajás könyve Iz 11,6.7;65,25) Basszus. Micsoda perspektíva, az ökológia és természetes szelekció lenullázása, a tápláléklánc szintjeinek lerombolása! Ugyan a fotoszintetizáló élőlénytársaink így…
-
Sonkaság
Vannak ételek, melyeknek halála az ünnepi étekké magasztalás. Magyar ember halat karácsonykor eszik, egy estére leküzdve undorát, csak mert a szokás, az szokás, húsvétkor pedig az elmaradt böjt miatt bűntudatát sonka formájában való hústúladagolással kezeli. A hal amúgy még érthető lenne húsvétkor is eme ünnepek tematikáját tekintve, a disznósonka kevésbé. Nem tudni kinek jutott eszébe pont az az étel, amit Jézus tuti biztos nem evett, még utolsó vacsoráján sem. Jó, egyből jön a válasz, hogy ennek gyakorlati oka van, egyszerűen a téli disznóvágás eme füstölőn edzett terméke a legalkalmasabb a tavasz köszöntésére. Ami nem magyarázza meg persze, hogy máshol meg akkor miért zsenge bárányokat áldoznak fel az ünnepi asztalon. Én…
-
Vad hajsza
A részvétlen fákat kerülgetve suhan az avar felszínén, a falánk félelem által űzetve, csak tovább, messzire, amennyire csak lehet. Minő igazságtalanság, hogy egy éppen csak világra jött ártatlanság képességei kerülnek mérlegre! Valós a veszedelem vagy sem, az ösztönök nem találgatnak, hisz a bizonyosság ára a halál. Hajsza ez, ami egy életen át tart, vajon nem átok így az öntudat?
-
Alagya
„A múltba-révedés-pornó cunamijában dögként illatozó strandtáj bája öli fostos hasmenésbe fúló szavakká, ami az eredendő szabadság vágya.” „Ami a múltban volt, megtörtént” (Tóth Lilith Viktória összefoglaló elemzése)
-
Őrszem
Szurikáta (Suricata suricatta) Az ég színe alatt parányi lét ágaskodik a piramisának csúcsán. Figyel, remél és féli a végtelen térben rejlő ismeretlent, a sosem kapott, csak vélt válaszokat. Kémleli a veszélyt, a Nap vakító fénysugarainak álcájából lecsapó ragadozó madarakat éppúgy, mint az alulról támadó, a talaj repedéseiben tekergőző, halálos mérget osztó csúszómászókat. Bár még sosem találkozott velük, az ösztöneiben érzi az állandó jelenlétüket. Az őrszem figyelme sosem lankadhat.
Ezeket is érdemes megnézni
Kitinlovag
Az illetékest kérdeztük…
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
-
Cápa felettünk
Homoki tigriscápa (Carcharias taurus) Nem volt nagy medence, pár lábtempóval faltól falig lehetett jutni, de legalább üvegfalú. Egy vándorcirkusztól ne várjunk ennél többet, meg aztán pici helyen még nagyobbnak tűnnek az ordas halak. Két citrom- és egy dajkacápa. A jónépet akkoriban sokkolta le Spielberg romantikusan brutális műcápája, így még a nem túl terjedelmes és veszedelmes fajok is kellő libabőrösödést tudtak előidézni a kisvárosi közönség tagjainak hámfelületén. Ha a látvány nem lett volna elég, a szöveg tett azért, hogy magyar ember ne merjen 5 méterre eltávolodni a parttól még a Balatonban sem. Monoton hangon ömlött a sok információ mindarról, ami a cápát gyilkológéppé teszi: akkor is eszik, ha már nem éhes,…
-
A jó kedély virága
Kerti borágó (Borago officinalis) Ki evett már borágót? Nem hiszem, hogy sokan próbálták már, köztük én sem. Ahogy néha beleolvasok régi szakácskönyvekbe, úgy tűnik, a hazai fűszertörténelem két korszakra oszlik: pirospaprika előttire és utánira. Ma már a pirospaprika, só, bors háromság az alap, esetleg olaszos ételekhez oregánó és bazsalikom, oszt kifújt a tudomány. Illetve ott van még a szörnyűséges „vegeta”, de azt nem említeném egy lapon a fentiekkel sem. Bár a globalizáció első slágertermékei a fűszerek voltak, a régmúltban nem volt hétköznapiak ezek az egzotikus cikkek, máshonnan kellett kielégíteni a kemény korok kemény gyomrainak igényeit. Mert, ahogy olvasom, akkor még inkább kívánták az intenzívebb ízeket, mintha nem csak kívül viseltek…
