-
Farkasszem
Szürke farkas (Canis lupus) Van, hogy egy fotóról igazán semmit sem kell írni, minden képi és érzelmi információ benne van, és ez csak taszítja a szövegelést. Ide tartozik ez a portré is, az állat tekintete és megjelenése nem igényel magyarázatot. Csak nézzünk vele farkasszemet!
Ezeket is érdemes megnézni
Váztyúk
A nevadai atomrobbantások teremtették a viperagyíkokat?
A rákosi vipera hihetetlen története
-
Héliosz leszáll
Messzi Nyugaton, az óceán által ölelt boldogság kertjében várja Heszperia, hogy befogja a mindent látó titánfi aranyló fogatát, és az éj sötétjében útra kelő hajójára segítse. Évezredek óta rója égi útját, a gondtalan aranykortól figyelve az egyre silányuló korszakokon hömpölygő emberi sorsfolyamot. Mit láthat most Athén kikötőjében? Már nem evezővel tuningolt fahajók, hanem hatalmas acélszörnyek szorítják ki a tenger szénhidrogénekkel telített vízét Pireusz öblében, a rég eltűnt erdők helyén házrengeteg ontja magából a civilizáció bűzét. A tenger hullámai a betonfallal védekező partot ostromolják látszólag eredménytelenül, bár ne legyen kétségünk afelől, hogy az elkövetkezendő évezredek megmutatják, ki valójában az úr. A naplemente szépsége azonban örök, aranyló percei az elmúlás gyönyörűségének hazugságával…
-
Negyedfélmajom
Alaotra-tavi bambuszmaki (Hapalemur alaotrensis) Alig van belőle néhány, vadon is talán csak 2500. Vagy még annyi sem. Sajnos makiknál ez nem számít kivételesnek, úgy fogynak, mintha direkt irtanánk őket. Ja, és irtjuk is? Aztán elfogynak végleg. Pedig mindegyik egy alig ismert csoda. Példának okául ez a faj kifejezetten jól úszik, ami azért nem megszokott képesség egy félmajomtól, olyan táplálékon él, amelyet más főemlős nem igazán tud megemészteni, nem szólva a vegetáriánus életmód árnyoldalairól, a növényi mérgekről, amelyekkel ők jól megbirkóznak. Ezen csodák eltűnésével vagyunk és leszünk kevesebbek… de mit számít, ha az ember uralkodásra teremtetett, mi vagyunk a Föld nevű szemétdomb urai! Még…
-
Én, Narám-Szín, a győztes
Az általam teremtett holtak hegyén kapaszkodom felfelé, a négy égtáj meghódítójaként. Nincs, ki ellenálljon hatalmammal, ti heten, a régi istenek sem. Akkád vagyok, ember vagyok és egyenrangú lettem veletek. Lullubi meghódolt, a halál poharából kortyolnak a harcosaik, áldozatai a háború rítusának. Szent koronaként viselem szarvas sisakom, kezemben a messzire hordó íjam és a városokra halált osztó nyilam. Készen állok az ostromra, hogy elfoglaljam az égi birodalmatokat, hogy elnyerjem tőletek a halhatatlanságot, amit bitoroltok az emberek elől. Szargon vérvonalát fogják félni és isteníteni az emberek az idők végezetéig! A történelem első birodalma, a Sarrukín (Szargon) által alapított akkád birodalom a legendák szerint Narám-Szín (ur. i. e. 2254-18) nagyravágyásának esett áldozatul, az…
-
Csigaság
Éti csiga (Helix pomatia) Nagyon sokáig nem tudtam komolyan venni a mobiltelefonos fotózást. A kis képernyőn talán még mutattak valamit a képek, de azért komolyabb felbontásban elég szánalmas volt az eredmény. Aztán csak fejlődött a technika, és előtérbe kerülhetett a telefon óriási előnye: mindig kéznél van a jó pillanatokban. A minap is egy ilyen jó pillanat ígérkezett, mikor biciklitúrán bekanyarodtam egy mellékutcába és elém tárult egy elhagyatott vasútállomás. Ez már önmagában előcsalta a telefonomat, hogy pár fotót készítsek, mikor a kompozíció szerkesztése közben majdnem tragédiát okoztam. Halálosat. Majdnem ráléptem egy előttem elrohanó csigára… de megúszta. És egyből kínálkozott a lehetőség egy jóval látványosabb kompozícióra, amely magába foglalja mind a rendkívüli…
Ezeket is érdemes megnézni
Villáminterjú egy zsenge korú vízilóval
A hattyú tava
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
-
Vörös Malom
Nyilván nem az én világom az új és régi gazdagok kivagyiságot hirdető mulatozóhelye, de van valami megkapó a Montmartre híres-hírhedt egykori lebujában, pontosabban abban, ahogy uralja a párizsi éjszakát. A Moulin Rouge egy fogalom, egyből kötjük hozzá a kezdetek bohémvilágát, a múlt századelő kabaréját, melyek akkor még izgalmasak is lehetettek, és természetesen az akkori idők nagyvárosi fülledtségét magába sűrítő kánkánt, amely mára erősen vesztett erotikus hatásából, hiszen kit érdekelnek a magasba lendített lábak, mikor a seggghájrengetés az aktuális divat? A képen igyekeztem a dinamizmust és a vörös színeket hangsúlyozni, ahogy az éjszakát várva szinte életre kell a neves lebuj. Ki tudja, meddig hirdeti a nagyvárosi elit szabadságát… az elmúlt bohémélet…
-
Száguldás
Kétujjú lajhár (Choloepus didactylus) Kapaszkodni kell, de nagyon, hiszen anya rohan… Mert csak a fénysebesség abszolút, amitől a legedzettebb lajhár is messze jár. De ezzel a sebességgel is képesek meglepő húzásokra, mint amiről a közkedvelt állatkerti anekdota is mesél, amely szerint Veszprémben kiszaladt egy lajhár a kifutójából. A történet csak annyiban téves, hogy a Győri Állatkertben esett meg (mindig vigyázni kell az anekdotákkal), viszont valóban meglépett, igaz, túl messzire nem jutott el. Mert egy lajhár nagy bölcsességében nem szokott világgá futni. Jelen esetben sem, csak némi építkezés zavarta meg az elmélkedésre szánt órákat, és méltatlankodva indult meg a nőstény egy körútra, kicsinyével a hasán. Majd mire visszaért, mindenki végzett. Minek…
-
Parizerkrémmel töltött kifli
A hazai húsipar kreativitásának egyik csúcsterméke a parizer. Tipikusan az a fajta kaja, amit nem szabad látnod, hogy készül… Gyerekkoromban, amikor a felvágottak kínálata kimerült a párizsiban, olasz szalámiban és kolbászban, pick szalámi meg csak ünnepnapokon, esetleg felvágni a külföldi rokonok előtt, szóval abban az időszakban tobzódott a népi leleményesség. A parizer például nagyon egyedi ízt vesz fel némi sütés hatására, így melegszendvicsbe pont illik… de nem pusztán rászelve a kenyérre, mert úgy csúnya formákat vesz fel, hanem húskrémet készítve belőle. Gyerekkorom egyik kedvenc íze volt a töltött kiflié, és felnőtt fejjel is időnként elkészítem. Nem túl bonyolult a receptje: parizer, tejföl, hagyma, fokhagyma, paprika, egy kis petrezselymet is aprítok…
-
Szieszta
Barnafejű pókmajom (Ateles fusciceps) Vajon miről álmodhat egy pókmajom, ahogy békésen elszenderít a fák lombjai közötti áttörésben megszelídülő fotonok kellemes simogatásában? Sosem fogjuk megtudni… Lehet álmai lombkoronájában vándorol ágról ágra lendülve, talán éppen egy új gyümölcs-eldorádót felfedezve, büszkén mutatva az utat a családtagoknak, és persze a talajon őket követő, lehulló magokban bízó agutiknak. Egy olyan világban, ami már nincs, vagy, ha nyomokban még létezik is, a pusztulás füstoszlopai fojtogatják. Az élhető világ válik puszta álomképpé, lehet jobb fel sem ébredni…
-
Geometria
Déli háromöves tatu vagy matakó (Tolypeutes matacus) Vajon a természet geometriája maga a harmónia? Akár teistaként az isteni tudatosság alakformálását, akár panteistaként a világban rejlő isteni természet megnyilvánulását látjuk a dolgok tökéletességében, egyaránt továbbsiklunk egy nem lényegtelen alapkérdésen: vajon a világ tényleg tökéletes-e? A lószart tökéletes, valóság csak törekszik a harmóniára, sosem éri azt el, innentől pedig az egész mese bukik, és máris gondolhatnánk újra saját nyomorult életünket – ha mernénk. Az anyagnak, legyen élő vagy élettelen, nem célja van, hanem pusztán csak léte. És elmúlása. A kettő között a túlélés, ami valójában alakítja a formát. Semmi szent cél, csak a jóllakás és szex miatt. A páncéllabdává gömbölyödött tatu is…
