-
Szögedi zörge
Alpesi zerge (Rupicapra rupicapra rupicapra) Lehet-e egzotikus egy olyan állat, amely voltaképpen itt él a szomszédban? A zerge számomra az igenlő válasz erre a kérdésre, tutira biztos vagyok benne, hogy a Kárpát-medence mélyföldjén lakozók körében sokan bámulnak értetlenül az állat nevének említésére. Nem csoda, a kisgyerekek nem Ablak zergéből tanulnak, a magyar népmesékben sem bukkan fel unos-untalan, hogy pórul jártasson egy ordast vagy egy mohó mostohát. Szóval az afrikai nagyvadak fajuk szerint megkülönböztetése nem számít átlagműveltség feletti kihívásnak, annál kevésbé ismerjük szűkebb régiónk állatait. Pedig érdekes és jópofa kecskeforma a zerge, akrobatikus képességei meg egyenesen lenyűgözők. Már pár órásan is magabiztosan szökellnek testükhöz képest hatalmas lábaikon a sziklák között, ahogy…
-
Dekkán vörös kutyái
Ázsiai vadkutya (Cuon alpinus) Először A dzsungel könyvében olvastam róla, amelyből kitűnik, hogy Kiplingre nagy hatást gyakorolt a farkasnál kisebb méretű ragadozó, amelynek hordája úgy söpör végig a dzsungelen, mint valami húsevő sáskahad. Nyilván az angol birodalmi poéta némi túlzásba esett, talán a szipolylázadás kísértett elméjében, mikor a fejezetet papírra vetette, de azért nem ennyire súlyos istencsapása ez az állat. Csak egy csapatösszetartása és kitartása miatt miatt rendkívül hatékony ragadozó, hasonlóan az afrikai vadkutyához. Vibráló és mozgalmas szociális élettel, örökmozgásuk pedig éles ellentétben áll az amikor csak szerét ejthetik, lustán elnyúló macskákkal.
-
Zürich éjjel
A világ egyik legdrágább városa… magam is megtapasztaltam, mi a kelet-európai fizetés értéke, ha pont itt vágyik vásárolni valami harapnivalót az ember az egész napos utazás éhével. Ha testem energiadeficitjét nem is tudtam egyensúlyba hozni, kárpótolt a látvány. Zürich csodaszép, nappal és este egyaránt, történelmi, tiszta és hangulatos. A Zürichsee partján, a Grossmünster és Fraumünster templomai által övezte belső város duplán ragyog a víz sötét tükrét is meghódítva, fantasztikus élményt jelent bejárni este is. Hát igen, a város, amelyet nem háborgattak mindenféle kósza ostromok és forradalmi építészeti elképzelések úgy százévente, a bankrendszer betonnál is szilárdabb védelmi képességeire alapozva nagyobb eséllyel képes volt megőrizni a múltból felhalmozott szépségét. Ez jó hosszú…
-
Váztyúk
Házi tyúk (Gallus gallus domesticus) Csirke belső váza lerágott csontnak tűnhet, annyira hétköznapi végterméke a vasárnapi családi ebédeknek. Többnyire azonban részenként szembesülünk velük, túl sok figyelmet nem fordítva rájuk azon kívül, hogy hozzá rögzülő izom lerágásának kedvéért még az evőeszközöket sem illetlen mellőzni. Sőt, a madarakra jellemző könnyedsége okán jól repül, így a korhelyek még meg is dobálhatják egymást vele a lakoma feszültségét oldva, úgy, hogy komolyabb sérüléstől sem kell tartani, szemben egy halántékhoz koccanó marha lábszárcsonttal. A fentiek ismeretében érzem rendkívüli fontosságú hiánypótlásnak a fenti fotót, amelyből annyi minden kiderül a csirkék titkos belső életéből. Többek között az, hol is található a még a dinoszaurusz ősöknél is meglévő kívánságcsont,…
-
Lawrence Norfolk: A pápa rinocérosza
Nem könnyű olvasni ezt a könyvet, az őrjítően részletgazdag, felesleges ismeretekkel túltelített, a perspektívát hirtelen váltogató, a történetmesélést kegyetlenül lemészárló szövegezés igazi kihívást jelent. De aki felülemelkedik azon, hogy a legegyszerűbb történések is párezer éve kezdődnek a könyvben, annak a pápa rinocérosza egy igazi reneszánsz, sznobizzasztó punk regény, számtalan fricskával és poénnal. Valós elemekből összeállított történelmi alternatíva. Az intrikusan könnyed hedonizmusból rövidesen a szigorú reformációba menekülő Európa, kisebb részben a kizsákmányolással megalkuvó Afrika színterein bolyong a két kényszerkalandor főszereplő, az örök lúzer Salvestro és a gyengeelméjű óriás, Bernardo. Ők az életüket mentik, de nem tudják elkerülni a sorsuk, hogy folyton valaki bosszújának eszközeivé váljanak. Mert a bűn határozza meg a…
Ezeket is érdemes megnézni
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Steven Pressfield: A háború hullámai
Jon Ronson: A pszichopatateszt
-
Baby face
Törpe víziló (Choeropsis liberiensis) A súlygyarapító mély álomból ébredő joviális arc állja a fák kopasz ágain átfolyó napfényfürdőt. Víziló bár, de mégse annyira, mint nem törpe rokona, amely inkább a folyó közegben lustálkodik. Ehelyett valamely árnyékos menedéket válasz, bár a napfény ellen is felkészült a biológiai védelme, amely ellenállóvá, egyben nyálkásan csillogóvá is teszik csupasz bőrét. Kerekded formája egy jóllakott csecsemőt idéz, nehéz ellenállni a cukiság rábélyegzésének, bármennyire is nincs értelme annak, ha objektíven nézzük, és bármennyire is felvidítja a lelket, ha szubjektíve. Még nem árnyalja a képet a hatalmas, szájt tátva fenyegetően ívelő agyar, amely minden vízilovat – faja válogatja – mázsányi vagy tonnányi veszedelemmé avanzsál az afrikai ötök…
-
Az Őrző
Erő. Bátorság. Dicsőség. Bölcsesség. Bika, oroszlán, sas és ember. A emberbőrrel bevont falu mennyei városok őrzői. A hatalom oszlopai, a hatalomé, amely felüláll az egyénen, szentesíti a szenvedést, az embert istenné és szolgává teszi. Épít és rombol. Nyúz és szaporít. Birodalmat épít, városokat pusztít. Hitet ad és hitet űz. Valahol a sivatagot átszelő folyamok partján civilizációvá sűrűsödő küszködés megteremtette a szervezetet, a hierarchiát, amely államként kelt önálló életre. Az élenjárók érve, az alantasok utolsó reménye lett az a hit, hogy a hatalom égből jött, az ég védelmezi, az elfogadás pedig belépőt jelent egy sosemvolt másik világba. Lamasszu, a sasszárnyas, oroszlánfarkú bikaember védelmezi a rendszert, egyértelművé téve, hogy az állam erőszak,…
-
Szevasz tavasz!
Mór teknős (Testudo graeca) A hideg sötétséget lassan átjárja a rothadásra ítélő napenergia, a szalmadombot bombázó fotonok utat találnak a szálak rései között. A melegség dominóelve lassan elér a mélyben lassan lélegző halomig, a páncélban rejtőző egykamrás szív lanyha lüktetését ritmikus dübörgőssé gyorsítva. Hormonok szabadulnak, vágy kél, utat törni szólít. A lomha halomban rejtőző izmokat aláveti a hüllőagy akarata, a teknő mozgásba lendül, maga után hagyva a téli menedéket. Az újjászületés fényárja maga felé hajtja a százmillió éves ösztön lényét. És ahogy kiér, a fényár borítja el magán hordozott védművéből a tavasz részegítő illatára kimerészkedő pikkelyes fejet. A bódulat eltart egy ideig, míg tudatosul méla páncélosunkban, hogy az újjászületéssel tennivalók…
-
Oceanogràfic Valencia
Annak ellenére, hogy gyakorlott állatkert-látogatónak tekintem magam, az óceanáriumok világa még sok felfedezni valót tartogat számomra. Nyilván voltam a hazai kiadásban, sőt, annak svéd nagytesójához is volt szerencsém, most utánuk – egy hatalmas ugrással – a legnagyobbak egyikével folytathattam a sort. Az óceanáriumok messze a legköltségesebb típusú állatbemutatók, nem véletlen, hogy kőkemény piaci szempontok szerint működnek, aminek előnye és hátránya is bőven van, de erre később térjünk vissza. Elsőként maradjunk csak annál a döbbenetnél, amelyet Európa jelenlegi legnagyobb vízi állatparkja mér az emberre, mikor először szembesül a titáni mértékeivel. Amolyan lábat földbe gyökereztetőek a hatalmas akváriumok, látványos megoldások, és ez az élmény többször vissza-visszatámad az egyes helyszíneken is. Maga a…
Ezeket is érdemes megnézni
Chester Zoo
-
Nővérek a vízben
Barna medve (Ursus arctos) Tavasz lett végre, zöldbe borulás, pezsgő vér, a reggeli csípős hideget oszlató napsugár rohamok a közelgő nyár ígéretét hordozzák. Mindez fürdésre csábít, bár, hogy azt élvezni is lehessen, azért elkel a vastag szőr és hájréteg. A medve bensőt bőven bundázzák ezek a kellékek, így nem is kell ellenállni a még dermesztő víz vonzásának. Együtt fürdés pedig nem lehet pancsolás és némi vízibirkózás nélkül. A medve egymaga él, a magány szeretetében – írják a szakkönyvek, pedig dehogynem kedvelik ők a jó társaságot, csak rá kell nézni erre a két nővérre is. Hosszú percekig figyeltem és fotóztam őket, ahogy elmerültek egymásban, az alkalmatlankodó fotósra ügyet sem vetve. Tavaszi…
