-
Havi falvédő: Családi kör 2020
Ezeket is érdemes megnézni
Medúsza születése
-
A tenger virágai
Viaszrózsa (Anemonia sulcata) A tenger veszélyes. Már maga a víz is veszettül sós, ami meg a tükre alatt van, megesz, megcsíp, megszúr, szétfűrészel, sőt, akár még meg is ráz. Vagy, ha megeszed, felfordulsz tőle. Ha meg nem, akkor szimplán büdös. Nem csoda, hogy minden normális állat kilábalt belőle, ahogy csak tudott. Itt vannak például a csalánozók. Csípnek, mint a csalán, nyilván nem véletlenül kapták ezt a nevet. Egy felbőszített medúza közelében olyan kínokkal ég az ember az ember bőre, mintha egy jámbor inkvizítor érdeklődne az előző esti szabadtéri buli részletei iránt. Oké, a tengeri rózsák is szépek, mint a virágok, de hát kinek jutna eszébe a közepébe nyomni az orrát?…
-
Láma szeme
Láma (Lama glama) Ha szemszépségversenyt hirdetnénk, a láma tuti befutó lenne, bár az abszolút szubjektív véleményem szerint az első helyezett zsiráfot azért nem veszélyeztetné. A láma mindenesetre egy nagyon furcsa állat. Kezdve azzal, hogy úgy néz ki, mintha felül nem is lenne metszőfoga. Óriási , hegyes fülekkel. Ráadásul tényleg köp. Ne úgy képzeljük el, mint egy gondosan célra tartó csulalövedéket, hanem, mint egy bűzős, maró váladéksörétet. Szóval, kellemetlen. De azért ok nélkül nem köpnek, aki kapja, valószínűleg meg is érdemli. Vagy csak rossz helyen áll. Lámacsikók azonban nem igazán köpködnek még, így egész közelről koncentrálhatunk a szép, fekete, hosszú szempillákkal övezett szemekre.
-
Pszichobagoly
Ott ül az ágy végén, jól látom, bár nem tisztán, talán a sötétséget szétrepesztő vakító világ süti ki az érzékeimet. Csak bámul narancson égő szemeivel, megbénítva minden tagom. Ez nem pánik, hanem csontok mélyéről átsugárzó, izmokat paralizáló félelem. Megszólalnék, de a hang nem tud utat törni magának a torkomban, néma kiáltássá torzul a kétségbeesésem. Erőlködve küzdök, míg végre hörgés formájában kihányom a szavakat, de ettől még jobban megrémülök. Feladom. Csak nézem. A halál madara. Érzem, ahogy a tekintete magába szívja a lelkem, egyre könnyebbé válok, még a félelmem is kiszívja. Már szabadulnék a börtönömből, magával ragad a tudatom alól való felszabadulás érzete. A gondolatok elhagynak, a céljaim egymás után olvadnak…
-
Darutoll a mocsárban
Mint szuperkönnyű csónak a zöldellő kistó felszínén, úgy lebeg a nemes mandzsu daru elhullajtott ékessége a napfény foltozta a békelencse mezőn. Nem halad ugyan, de büszkén mutatja az útirányt, amelybe vinné a sorsa, ha nem ragasztaná magához a mocsár. Így marad pusztán dísze az ingoványnak, amíg csak az hordozza magán. A végén úgyis elnyeli.
-
Én, jelentem, dolgoztam!
Feketefarkú vagy társas prérikutya (Cynomys ludovicianus) Mini exkavátorok ezek a ragadozónevű rágcsálók, hihetetlen mennyiségű földet meg tudnak mozgatni, akár több tízezer négyzetkilométernyi városokat kialakítva üregeik hálózatából. Hogy miként élnek a föld alatt, azt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy sok időt töltenek ott, főleg télen. Olyan mélyen, hogy vígan elvannak téli álom nélkül is sokméternyivel a fagyos felszín alatt. Az állandó földmunka pedig a legjobb szervező erő, így volt ez az embernél is a folyóvölgyek mentén, csak mi nem föld alá, hanem a fölé alapítottuk városainkat. Tehát az orron ragadt földdarabok nem illuminált állapotban elkövetett ügyetlenség bizonyítékai, hanem a megfeszített munkára utaló jelek a prérikutyáknál.
-
Me And That Man: New Man, New Songs, Same Shit
Mikor megkérdezik tőlem, hogy melyik az a zene, amely leginkább menekülésre késztet, a jódli és a magyar mulatós mellett rendre megemlítem a countryt is. Nem mintha annyira ismerném, kissé szégyellem is magam amiatt, hogy klisék alapján hoztam egy szintbe az alsóproletár dínom-dánomokkal. Mert ugye ott van Johnny Cash, Bob Dylan… És persze az európaiak. Jó, nem a Rednexre és hasonló, az europop mocsárszagával átitatott bűncselekményekre gondolok, vagy éppen a 100 folk celsius mesecountryjára. Hanem arra, amit például ez az elvetemült Nergal, pontosabban Adam Darski művel. Szóval, a Behemoth frontembere két deathmetálos kereszténygyalázás közben most már jó szokásává tette, hogy megereszt egy-egy countrylemezt. Olyanokat, amelyek úgy viszonyulnak az államokbeli original countryhoz,…
Ezeket is érdemes megnézni
Dreher IPA
Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája
Opeth: In Cauda Venenum
-
Egy óriás portréja
Sarkantyús teknős (Centrochelys sulcata) A teknősöket mindenki szereti. Ki ezt, ki azt lát a vastag páncél evolúciós előnyeit évszázmilliók óta élvező hüllőtársaságban, kert dísztől Akhilleusz futóteljesítményét alázó filozófiai hőslényen keresztül a világot tartó jószágig. Az, hogy ez a szeretet mennyire kölcsönös, erősen vitatható, a teknősök inkább hátrányát látják annak, hogy a humanoidok pár millió éve elkezdték ők csesztetni, de ezzel végül is sokan vannak így az állatvilágban, a természetben meg ugyebár nincs demokrácia, az erőszakosabbak és szaporák visznek mindent. Ernő, az afrikai óriás teknős sztoikus nyugalma talán ennek is lehetne köszönhető, bár inkább csak annak, hogy szerencséjére nem sok gondolat fogan meg nem túl nagy méretű agyában. Hiszen a teknősök…
-
Apró csendélet
Valami miatt nagyon szeretem a csendéleteket. A kompozíció, a színek harmóniája, az időtlenség… Nagyon magyarázni sem kell ezeket a képeket, hiszen a lényegük a hangulat. A fenti kis virágcsokrot utóbb annyival bolondítottam meg, hogy egy csendéletképbe helyeztem el, úgy, hogy mintha benne lenne, de a harmadik dimenzió azért csak kilóg a kompozícióból.
-
Tigris, jobbra, ordít
Szibériai tigris (Panthera tigris altaica) Volt már tigrisrajzom, de a kissé közhelyes szembe bömbölő nagymacska kép helyett most egy oldal profilt próbáltam ki, az egyik fotómat segítségül hívva. A mintázatának és az erős karakterének köszönhetően tigrist egyébként nem nehéz megrajzolni, mindenképpen ezt a fajt ajánlom előbb gyakorlásnak, mielőtt mondjuk oroszlánportréhoz fognánk. Emellett szerintem a leggyönyörűbb állatok TOP5-ben biztos ott van, ami plusz egy indok, hogy kicsit dolgozzunk vele.
