-
Álommajom
Dzseládapávián (Theropithecus gelada) Néha nagyon nehéz tud lenni az emelt fő. Bármennyire nem illik egy büszke főemlősnek ilyet tenni, de olykor nehéz ellenállni a gravitáció vonzásának. Szem csukódik, fej bólint, és jöhet a jótékony amnézia, amely kizárja azt a közhelyeket durrogtató fószert az asztal végén. Jó, ez nem kockázatmentes, volt, akit egyből géppuskák elé kísértek a Nagyvezérfia Nagy Vezér andalító eligazításáról, de szerencsére egy dzseláda páviánnak nem kell ilyen emberi böszmeségtől tartania, nyugodtan átadhatja magát a szundikálásnak. A dzseládák talán a legváltozatosabb mimikával rendelkező majmok, eltekintve a szűkebb emberi rokonságtól. Szinte minden arcukra és tekintetükbe van írva, amit gondolnak és éreznek, ehhez járul hozzá, hogy „beszédjük” is változatosabb, mint ahogy…
-
Dame de la Brassempouy
Apró, pár centiméteres szobrocska, mamut csontjából kifaragva. Lehet vagy 25 ezer éves. Az egyik első, ha nem a legelső arcábrázolás, amely a dél-franciaországi Brassempouy melletti barlangból került elő még 1892-ben. Nem véletlen, hogy nagyon megörültem, mikor egy Párizshoz közeli múzeumban megláttam (Musée d’Archeologie Nationale – Saint-Germain-en-Laye). Utólag olvastam, hogy mekkora szerencsém is volt, mert nem állítják ki folyamatosan, félve a rongálódástól. Nem az elsőbbsége azonban a legkülönlegesebb, hanem az a részletesség és gondosság, ahogy kifaragták. Bár meg volt hozzá a képességük és technikájuk, hogy realisztikusan ábrázolják az emberi arcot az ősi emberek, valami miatt nem tették, még évezredekig… A női ábrázolások a termékenységi jellegek túlhangsúlyozására törekedtek, széles csípővel, hatalmas csecsekkel,…
-
Kettle tengeri sós-balzsamecetes chips
A kedvenc szemét kajám a chips, és bizony, be kell látnom, mint a megcélzott fogyasztói réteg képviselője, rám is hatott a pofás csomagolás. Mert valóban ízléses, nem hivalkodó, hanem minőséget sejtető a borítás, szép színekkel, jól megválasztott betűtípusokkal. Aztán elérkezett az igazság pillanata, hogy megkóstoljam, mitől is több ez a cucc. És itt jött a tragédia. Az íz tragédiája. Kénköves pokol sava támadta meg ízlelőbimbóim, a borzalom érzete járta át a testem. Mi a jóisten ez? Oké, a balzsamecet tudom, hogy valami olaszos furmány, kis mértékben csuda, de ilyen intenzíven alkalmazva maga a kulináris terrortámadás. Szóval félre is tettem azonmód a krumpliszeleteket. Eltelt némi idő, a kellemetlen első élmények némileg…
-
A medve nem játék, bocs!
Barna medve (Ursus arctos) A medvét már ősidők óta egyszerre szeretjük és féljük, a mackótól a vérmedvéig terjed a népszerűségi skála. Abban azonban majd mindenki egyetért, akinek nem bundás a szíve, hogy a medvebocsnál kevés mókásabb teremténye van a rengetegnek. A Palicsi Állatkertben nevelkedett két árva medvebocs felfedező játékát végtelenségig lehetett volna nézni, szinte le sem álltak, miután belekezdtek. Persze, akkor sem voltak ölbe vehető plüssmacik, hanem igazi vadócok, ahogy az illik egy igazi medvétől. A vadonból kerültek be, és a legjobb tudomásom szerint, a vadonba is kerültek vissza. Furcsának tűnhet, de európaiak kevés helyen találkozhatnak állatkerti medvebocsokkal. Ennek oka, hogy bőven van belőlük, és nem szaporítják őket többnyire, mert…
-
Róka a fűben
A kisebb lányom kedvence a vörös róka. Így mikor ajándék pulóvert terveztem neki, nem volt kérdés, mi legyen a grafika témája. Majd kissé tovább gondoltam a háttér nélküli képet és belehelyeztem ebbe a környezetbe. Az eredmény ugyan kissé giccses lett, de hát, milyen legyen egy kislány kedvére készült rókaifjú kompozíciója? Érdekes amúgy, ahogy az ember viszonyul a rókához, mesék csavaros eszű hőse, akinek szurkolunk, hogy megleckéztesse nehéz agyú ragadozó atyafiságát, vagy éppen Vukként álljon bosszút a Simabőrűn, míg a valóságban pedig pusztán kártevőnek tartjuk, ha felbukkan házunk táján. És természetesen ott a félelem a veszettség ellen, amely talán az állat és ember viszonylatában a legfélelmetesebb betegség. Mindenesetre, ez a rajz…
-
Mit mesél az erdő?
Az, hogy Jancsi és Juliska meséje maga a merő horror, jobban ismert, mint a Csipkerózsikában burjánzó nekrofília, illetve a Piroska és a farkas negédes kannibalizmusa. De hát ilyen a néplélek, a nyilvános boszorkányégetésektől a valóságshowkig a melléjük kerített szaftos sztorik kínálják az izgalmakat a szabadidős családi programokhoz minden korban, jó a gyerekeket is hozzászoktatni ehhez ideje korán. A jelen fotó azonban jóval békésebbnek tűnik, az édesanyám által teremtett mézeskalács házikóba nem épült boszorkány. Hacsak nem költözött be utólag. Mindenesetre igyekeztem az erdő sötétjét is megidézni a fotón, a többit a képzeletre bízom!
Ezeket is érdemes megnézni
Áfonyás túrós palacsinta
Boldog szaturnáliát!
Csirkemell paprikás gombával és juhtúrós galuskával
-
A Tigris
Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentő szimmetriád? Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert? Milyen váll és mily művész Fonta szíved izmait? És Mikor elsőt vert szíved, Milyen kar s láb bírt veled? Milyen pöröly? mily vasak? Mily kohóban forrt agyad? Mily üllőre mily marok Törte gyilkos terrorod? S amikor befejezett, Mosolygott rád a mestered? Te voltál, amire várt? Aki a Bárányt, az csinált? Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, Mely örök kéz szabta rád Rettentő szimmetriád? William Blake (Szabó Lőrinc fordításában)
-
Hattyúk tava
Bütykös hattyú (Cygnus olor) A tavak ellentmondást nem tűrő előkelőségei, vagy – tetszés szerint – túlméretezett agresszív libák hozzátartoznak a Balaton mentén húzódó sétányok látképéhez. Az elemózsiát kéregető tollashad zászlóshajói ők, amelyek szigorú rendet teremtenek a körülöttük cirkáló tőkés récék között. Akárhogy is viszonyulunk hozzájuk és ökológiai szerepükre a vízimadárvilágban, a szépségük vitathatatlan, és ha valaki gyönyörködni szeretne a tájban, plusz csillagnak számít egy-egy hattyúpár feltűnése. Sokan neki is csábulnak az etetésükre, mert, ahogy simogatni szeretünk minden szőrös apróságot, úgy ellenállhatatlan késztetést érzünk arra, hogy morzsát vessünk a tollasok közé, aminek helytelenítése az MME egyik slágertémája. Ráadásul joggal, mert hosszabb távon nem teszünk jót a silány kajával ekként helyben maradásra…
-
Tériszony nélkül
Aranyarcú gibbon (Nomascus gabriellae) Még a gibbon sem akrobatának születik, meg kell tanulnia használni a fizikai adottságait, bár az biztos, hogy lebámulva a magasról, nem szédülnek le. Sőt, a bátorság időnkét túl sok is, tehát nem árt, ha van biztosíték. Egy jó hosszú gibbonkéz. Megkapó látvány volt figyelni, ráadásul pont az irodámmal szemben, ahogy Melanie miként vigyázza folyamatosan örökmozgó csemetéjét, a 2012-ben született Jádet, amikor az az első lépéseit, pontosabban karlendítéseit megtette a fákon és a köztük kifeszített köteleken. Baleset egyszer sem történt… Ami fontos, mert a felnőtt gibbonok csontozatának vizsgálata azt mutatja, hogy elég sokszor szenvednek csonttöréseket, amelyeket rendszeresen túl is élnek – veszélyes sport a gibbonakrobatika. A gibbonok…
-
Vendéglő a világ végén
„Van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valóban az Univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét. Van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett.” Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
