-
Sport elefánt módra
Már közhelyszámba megy az elefántok eszességének és erejének dicsérete, amit azonban tapasztalni mindig sokkal hatásosabb, mint leírni. Persze, akármennyire is intelligensek, összességében őket is csak a hormonok vezérlik, de valljuk be, a magát nagyképűen értelmesnek meghatározó ember sincs ezzel másképpen. A bikákban a tesztoszteron tenger hullámzik, amelyből fakadó állandó késztetéseket csak le kell vezetni valahogy, vagy Lorenz modelljénél maradva, időnként lehúzni a wc-t. Természetben ott van erre végtelen számú jobb sorsra érdemes, szilánkra hasogatható fa vagy menetrend szerint közlekedő autóbusz, de fel lehet keresni egy falut is némi piáért. Állatkertben viszont idővel kifogynak a játékok, mármint azok a berendezések, amelyeket buzerálni lehet, idegeire menve az embereknek, akiknek cserélnie és javítania…
-
P. Árpád személyisége fejlődésen megy át és mellesleg megmenti a Földet
A stadion, mint egy szuperorganizmus kapkodta a levegőt a nyár eleji napsütés utolsó rohamát állva. A hangosbeszélő, a kürtök, rigmusok és trágárságok disszonáns dallamai P. Árpád csupasz koponyája felett interferáltak, és adták együttesen azt a jóleső zsibongást, amely nélkül az említett úriember vasárnap délutánja kínkeserves percszámolgatással telt volna. A halántékán előgyöngyöző verítékcsepp tétován adta meg magát a gravitáció akaratának, végig küzdve magát a borosták erdején, majd felgyorsulva szlalomozott le a dagadó izomkötegeken. P.Árpád feszülten figyelt, ráadásul egyszerre több mindenre is, ami igencsak próbára tették saját maga által sem túl nagyra tartott kognitív képességeit, bár ő maga biztos nem így fogalmazta volna meg. „Jó katona vagy, megoldod” – hangzottak el újra…
-
Ágról ágra
Vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) Immár inváziós fajnak számít Európában ez a dél-amerikai faj, annak köszönhetően, hogy mikor a mosómedvék tartását kezdték el tiltani, egyre többen tettek próbát ezzel a rokonával, és persze egyre több szabadult el. A rokonságuk ellenére nagyon különbözik egymástól a két faj, az ormányosmedvék szociálisak, kevésbé mogorvák, mint a mosómedvék, amelyek többnyire elvadulnak és sokszor harapóssá is válnak idősebb korukra. Az ormányosmedvék sem valók azonban házi kedvencnek, ők is megmaradnak örök vadállatnak, és adott esetben ők is jól oda tudnak marni. Viszont ilyet senki sem nézne ki az állatkölykök egyik legaranyosabbikának láttán. Megkapó látvány, ahogy egy csapatnyi örökmozgó koáti kölyök birtokba vesz egy fát, és úgy szaladnak,…
-
Medúsza születése
Halandókat és nem halandókat egyaránt kővé varázsoló gyilkos tekintetű szörnyeteggé vált szépség, a szabályokat áthágó szerelemért sújtott bosszú áldozata és végrehajtója, a női lélek kíméletlen sötét oldala, a medúzák létének naiv magyarázata, vagy csupán az ősi misztériumok papnője a beavatatlanok ijesztgetését szolgáló maszk mögé rejtve? A mitológiai történetekre számtalan válasz született és születik, Jung archetípusaitól Graves racionális magyarázatra törekvő elszabadult fantáziájáig, amelyek bármennyire is úgy tűnik, nem zárják ki egymást. De lássuk, mi is a története ennek a gyilkos tekintetű perszónának. A tengerlakó bölcs Phorküsz gyermekei, a líbiai Gorgók legszebbje volt Medúsza, nem véletlenül akadt meg rajta a tengeristen Poszeidon szeme. Azt, hogy mi végből jutott eszébe pont a prűd…
Ezeket is érdemes megnézni
Havi falvédő: Családi kör 2020
-
Aprólékkal
Szenegáli fülesmaki (Galago senegalensis) Menthetetlenül apró plüssfiguraként cukiskodnak a fotókon Afrika bozótbabái, de – bármennyire is adná magát – el akartam kerülni negédesség csapdáját, mikor az egyik kedvenc állatom rajzát készítettem. Az apró részletekre helyeztem a hangsúlyt, a szőrszálakat is kidolgozva, annak reményében, hogy így sikerül jobban visszaadnom eme éjszakai koboldok valóját.
-
Rózsa szárazon
Alapvetően a csendéletek unalmasak. Festményben is nagyon unom őket, fotózni sem a legizgalmasabb feladat. Bár pontosan ezért lehet mégis kihívás, hogy egyedibbé, érdekesebbé tudjuk tenni pusztán egy beállított kompozíciónál. Lehet cselezni az mélységélességgel és fényekkel. Ennél a képnél a tervem az volt, hogy egy rózsamúmiába némi életet leheljek a képen, egyúttal festményszerűbb is tegyem. Ehhez nyilván némi photoshoppos utómunkára is szükség volt, de ennyi csalást talán elbír a műfaj.
-
Az én múmiám!
A múzeumokról sokan gondolják azt, hogy csak pár nem evilági megszállottat és ennél némileg nagyobb számú sznobot érdekelnek, maximum arra jók, hogy iskolai csoportok is kipipálhassák a kultúrát a pláza meglátogatása előtt az iskolai kirándulások során. Pedig nem, a lányaimon éppúgy látom, ahogy izgatottan nézegetik a kiállított tárgyakat, érintenek meg mindent, amit csak lehet, és persze kérdeznek rendületlenül, mint ahogy a fotón látható kislány is elvarázsolva nézi az egyiptomi múlt gyerekszemmel nézve talán legizgalmasabb tárgyát, egy valódi múmiát. Persze, ehhez kell egy olyan csodavilág, mint amilyen a Louvre birodalma, amelynek teljes felfedezéséhez évek kellenének. És egy olyan közeg, amelyben a kultúra nem a nyűg a mindennapok szappanoperájában élve, ahol, ami…
Ezeket is érdemes megnézni
Miért is fekete?
A romlás esztétikája
Négy lába van, pettyes, szervál, de nem párduc, mi az?
-
Quasimodo meg a fiatalok és sikeresek?
Elismerem, ez a fotó demagóg és hatásvadász, mert előítéletes gondolkodásra késztet. Ráadásul telve ellentétekkel. Adott a Notre-Dame-székesegyház, a szeretet vallásának aposztrofált kereszténység egyik fő székhelye, mellette, a toronybéli kuckójának védelme helyett a földön kuporogva nyomorultságában Quasimodot idéző koldus, valamint pár trendi fiatal, akik nevetgélve haladnak el a kinyújtott keze előtt. Így hatásos? Tudjuk azonban, hogy a kereszténység a gyakorlatban annyira nem is felebarátok felé irányuló szeretetről szól, a neves templom is inkább termeli az anyagi javakat, mint ad, a leégése nem véletlenül volt nagy csapás a francia turizmusiparra. A földre kényszerült toronyőrünk bevétele sokszorosan meghaladja azt, amit a harang kongatásából valaha is kereshetne. Jól tudja, hogy siker alapfeltétele az alkalomhoz…
-
Kékséges naplemente a kikötőben
Kevés téma van giccsesebb, mint a naplementét fotózni, de kevés dolog van, amit élvezetesebb átélni közben. Ahogy a fények őrült színkavalkádot varázsolnak a tájra azokban a varázslatos percekben, mikor a kedvenc házi csillagunk búcsút int a napközbennek, hogy átengedje az utolsó órákat a sötétségnek. Még egy olyan nem túl szép téma, mint egy unalmas, egyenes vonalakkal határolt, az alföldi síksághoz unalmasan illeszkedő (elnézést itt a bennszülött alföldiektől, de hát ez van) mesterséges kikötő is csodásnak tűnik. Futás közben sokszor elhaladtam a szeged téli kikötő mellett, többnyire a naplementében tettem meg az utolsó kilométereket. Az izzadtságtermelő meditálásomban sokszor segített elmélyedni a látvány, de szerencsére eddig megúsztam az orra bukást. Egyszer szaporábbra…
-
Sárga taplóság
Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) Tapló… nem kifejezetten tiszteletteljes, ha így szólítunk meg valakit, bezzeg senkit sem szidunk gyilkos galócának, vagy éppen susulykának, pedig az még jól is hangzana, és találóbb is lenne szociális érzék deficitben szenvedő embertársaink jellemzésére. Mert vannak jó taplók. Nem, nem azért, mert nem rontják meg a fákat, hanem mert finomak. Sőt, olyan nagyon finomak, mint a fiatal gévagomba rántottként. Főleg ártéri erdőben találkozhatunk velük (természetesen nem rántottként), és még csak nagyon lesni sem kell, annyira virít sárgasága a fák törzsén. A húsa szép fehér, fiatalon puha és ehető. Lehet öregen is el lehet csócsálni, mikor már kőkemény, de azt nem én fogom megpróbálni. A kép a…
