-
Psziché Ámor nélkül
Hajlamosak vagyunk mindenben jelet látni, a jövő vektorait, a felsőbb akarat útmutató megnyilvánulásait. A szépség jóságot feltételez, ahogy a rútság az ártó akaratot, mintha bármi köze lenne az esztétikának a funkcióhoz. De mi más lehetne a pillangó, a görög Psyche, mint az undormány és az élet mocskában csúszómászó hernyó szőrös bőrében élő, majd bábkoporsóból feltámadó, minket gyönyörködtető szabad lélek? Amelyet az Erosz keltette vágy ejt rabul, hogy világra hozza a gyönyört. Ez persze már a görögökre jellemző erőltetett filozófiai tanmese. Nyilván nem miattunk és a tanulságot erőltető meséink miatt ilyen szép színesek a pillangók, de vajon mi értelme? Egyrészről a szárnyak mintázata és élénk színe képes beszaratni a potenciális ragadozókat.…
-
Homeo-NoMus 2021 – a homeopátiás egérirtó
Bántja a sok egér? Egérpiszok, megrágcsált ennivalók, betegségek? Terror a kamrában, ahogy az apró szörnyetegek cikáznak a lábaink között? Fél azonban a mesterséges mérgektől, amelyek nemcsak minket, hanem a teret is mérgezik, amelyben élünk? Itt a megoldás, a legtermészetesebb egérirtó szer, amely garantáltan kitakarítja a lakóhelyéről a szörnyű rágcsálókat, úgy, hogy nem kell félnie a káros hatásoktól! A Homeo-NoMus 2021 hatóanyaga a házi macska (Felis catus oldat: LM1 potenciál). Az egérbe 250 ml-t kell adagolni szájon keresztül a mellékelt fecskendővel, és garantált a természetes hatás. „Miután már legkisebb fiamat és a nagypapámat is elvesztettem az egerek elleni harcban, kezdtem feladni. Ekkor ajánlotta a barátnőm a Homeo-NoMus 2021-et, és azóta megváltozott…
-
Árnyékra vetődve
Guanakó (Lama guanicoe) Olyan fura, nyakigláb, se szaga, se színe. A napvilággal együtt látta meg, azóta hű társa, de csak a fényben kíséri, hol ezen az oldalon, hol a másikon. Néha a feje megnyúlva tűnik tova, máskor apró foltként szinte has alatt van. Hiába minden ügyesség és ravaszság, nem lehet elkapni… vagy csak még nincs meg a kellő gyorsaság. De meglesz előbb-utóbb, van rá egy élet, hogy elérjük az árnyékunk!
-
Töredék a halálról
A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon, fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már, oda van múltam, az édes, rövid és csúf, ami jön még. Remegek már a haláltól, hisz a Hádészban a szöglet, ami vár rám, hideg és szűk, a lejárat is ijesztő, s aki egyszer lemegy, az már soha fel nem jön a fényre… Anakreon (i.e. 570–500 k.) Kép: Claude Henri d’Harcourt gróf síremléke a Notre-Dame-székesegyházban
-
Héjastul, hímnőstül
Guyanai krokodilteju (Dracaena guianensis) Mondhatnánk, hogy magyar ember csigát nem eszik, mint azok a fránya francúzok és taljánok, pedig aztán de, a középkorban még igencsak ínyencségnek számított a Kárpátok medencéjében. Vajban pirítva éppúgy, mint héjába visszatöltve kisütvén, hogy végül eltűnjenek a sűrű bajusszal övezett, öblös vitéz szájakban. A katolikus egyház is elől járt a puhatestűek népszerűsítésében, hiszen böjti éteknek nyilvánította a csigát, lenullázva az élvezetéért járó bűnhődést, amely alapján most már tényleg felmerül a kérdés, hogy miért nem csigákat akasztunk le a karácsonyfáról szaloncukor helyett. A nemzeti identitásunk kialakulásának kulináris vonatkozásait mindenesetre hiányos ismereteim miatt hanyagoljuk, inkább térjünk vissza arra a lényre, amely az egyik legnagyobb csiga-fan: a krokodilteju. A…
Ezeket is érdemes megnézni
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Orr fel, nyelv ki!
Az egér élete
-
Dihidrogén-monoxid
Bár színtelen és szagtalan, mi édesnek és sósnak érezzük. Arisztotelész nedves és hideg alapeleme, az életet kihordó ősleves, a Föld felületének 71%-a, a testünk több mint fele, fekáliánk leöblítője. Szilárdan és folyékony mivoltában is féljük és imádjuk. Másvilág, amely még pocsolyaként is mágnesként vonzza a kölyköket a beletoccsanásra, masszív tömege pedig szirénként csábítja a népeket nyaranta a szabadság ígéretével. Másvilág, amely halált is ad, özöne haraggal pusztít, hiánya háborúkat teremt, az óvatlanokat magába szippantja, majd formátlan vízihullaként felböfögi. Másvilág, amelyet úgy hódítunk meg, hogy elárasztjuk a szennyünkkel. Élvezzük, féljük és vigyázzunk rá!
-
Megfelelő mese
Hol volt, hol nem volt, ha nem is az Óperenciás-tengeren túl, hanem egy tündérszép tó közepén, a vízililiom széles levelén trónolt a Békakirály. Ő volt, aki a tavacskát megvédte az idegenül kuruttyoló betelepülőktől, és gondosan vigyázta az ebihal porontyok hadát, amelyet olyan békával nemzett, aki nő volt. Sok barátja volt, akiket családjával együtt meghívott a vízen úszó levélre, hogy együtt élvezzék a tó gazdagságát és szurkoljanak a víztükrön cikázó molnárkáknak. Boldogan éltek, mind a leveleken, mind a vízben élők, bár állandóan ott ártalmaskodott az irigy, rút varangy, aki rendszeresen küldte az idegen szívű kétéltűit, hogy elhitesse, nem az övék a tavacska. Nem kell azonban a békákat félteni, megküzdenek a maguk…
-
Nyolcadik
Sivatagi vándorsáska (Schistocerca gregaria) Pár éve esett meg, miután Sharm El Sheikh-nél egymás után csócsáltak meg a feltehetően nem ilyen élményre befizető turistákat a cápák, az egyiptomiak Izraelt vádolták meg a fenevadak kiképzésével. Mert mindennek oka van, tragédiák csak úgy nem történnek, hanem mindig a megfelelően rossz szándék szüli őket. A zsidók meg nem először vetnek be biológiai fegyvert, ráadásul akkor is az egyiptomiakkal szemben tették a változatosan kimért csapások egyikeként. Nyilván megérdemelté a fránya iszaptúró és gúlarakó egyiptomi nép az éhenhalást, csak mert összekapott két fejes az Örökkévaló rendezése szerint – ami bizonyítja, hogy bár jóságosnak nem nevezhető, de azért van Őneki humorérzéke, még ha elég fekete is. Szóval,…
-
A varangy döge
Nincs ellenállás, csak halott beletörődés. A félig nyitott halszáj nem sóhajra nyílik a ragaszkodó varangy lángoló ölelésében, hanem tárva hagyott kapuja a távozó léleknek, amely ennél méltóbb megtisztelését vágyta elhagyott törpe harcsatestének. Memento mori – könnyű ezt mondani, de a békavágy ködét nem oszlathatják fel a gyászos gondolatok, az élet megbicsaklott algoritmusa ölelésre ösztönöz, vak ragaszkodásra a kiüresedett testhez, amely már nem lehet bölcsője semmilyen éltető csírának, pusztán csak tárgya a vak vágynak. Nincs teremtés. Csak torz párosodás, így marad az önimádó szenvedély, a gyalázat és a dögszag.
Ezeket is érdemes megnézni
Kapaszkodó víziló
Unokatesók
Minden kezdet nehéz, de ha túl nagy békát nyelünk, a vége se lesz happy end
-
Idill
„A nyári napsütésben termett pókhálóba zárt zsiráfok békésen ropogtatják a szénát a magyar Alföld mélyén.” Most írhatnék erről a képről többet is, de úgy vélem, ez a mondat mindent kifejez az újmagyar pásztoréletről.
