Az emberi ösztönök egyike, hogy a gyermeki vonások egy földönkívüli kutató számára első látásra biztosan nehezen értelmezhető viselkedéssort váltanak ki még kellően ivarérett egyedeinkből is, amely a gügyögéstől a taperolásig terjed. Ezért találjuk aranyosnak a kölyökállatokat, sőt, egyeseknél a kifejlett egyedeket is. Előrenéző, hatalmas szemek, kerek arc, puha, plüss-szerű bunda – és már lágyul is a szívünk menthetetlenül. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen érzelmi védelemmel megáldott állatfajt nem érhet baj, és jobban megérint minket a sorsuk, többet teszünk a védelméért. Hát kérem, az a rideg valóság, hogy ez nincs így, az ember mindezek ellenére könnyedén bunkózza le a legcukibb bébifókát is, vagy teszi nyomorulttá bármely aranyosnak jegyzett állat életét a…