-
Toportyán pereputty
Aranysakál (Canis aureus) Félénken a kora nyári napsütésben, riadtan figyel az apraja a sakálnépnek. Ez most véletlen, hogy rímelt, csak a sakál irodalmi jelentőségére rámutatva kívántam kezdeni a fotóhoz írást. Mert ő a nádi farkas, a toportyán, pontosabban annak kölyke, akit párban a hős Toldi jól agyonvert az eposzi költemény ritmusára. Tulajdonképpen ma sem bánnánk vele másként, bár a mai vadászokból nehezen nézem ki ezt a módszert, Orion pocakos lemenői nem ragadtatnák magukat ilyen kétesélyes megmérettetésre. De most nem megyek bele a sakál polémiába, már megtettem elégszer. Inkább nézzünk ártatlanul aranyos sakálkölyköket, ahogy óvatosan elhagyják szülőüregüket, figyelve minden neszre, amit csak egy fotós okozhat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Szemfogak
Aranysakál (Canis aureus) Gyanítva, hogy Toldi nádi farkasai tulajdonképpen aranysakálok voltak, hajlamosak vagyunk legyinteni, nem is lehetett olyan nagy kunszt legyűrni őket, hiszen nem akkora fenevadak, mint a farkasok. Azért nézzük meg ezt a fogsort, mielőtt leírnánk őket ölebeknek! A sakál sem piskóta, már elnézést a fals szóképért, a méretéhez képest igencsak harcias tud lenni, hatékony fegyverzettel. Persze, attól nem kell tartani, hogy gonosz módon nagymamákra és unokáikra vadásznak, hiszen a farkashoz hasonlóan, amennyire csak tudnak, elkerülik az embert. De sarokba szorítva kemény ellenféllé válnak… Oszd meg, ha tetszett!