Biztos van valami archetípusos a medvéhez fűződő viszonyunkban, amely sokszor inkább szimpátiára épül, pedig egy igazi csúcsragadozó, és a történelmi együttélésünk során időnként csak-csak lecsapott egy-egy  magunkfajta, túl sokat okvetlenkedő, csupaszságát idegen bőrökkel rejtő majmot. De azért másfajta ragadozó… A nagymacskák például gyilkos gépezetek, ha beindulnak, kíméletlenül becserkésznek és levadásznak minket. A medve alapvetően nem táplálékként tekint ránk. Olyan lehetett eleink számára, mint egy morcos koma vagy komaasszony, aki el van a közelünkben, időnként belekötöttünk egymásba, de alapvetően nem zavartuk egymás köreit. Ráadásul, nehéz nem emberi vonásokkal átrajzolni a karakterét, a manysik égi medvéjétől a Micimackóig szerves részei a kultúránknak. És ritka mókásak, mikor átadják magukat a szabadidő eltöltésének aktív…