Minden csapda velejárója a szép kilátás. Mármint annak ígérete. A legjobb csapdák azok, amelyek még akkor is fogva tartják vágyainkat és képzetünket ámításaikkal, miután magukba zárnak. Nyilván legyinthetnénk, hogy ilyen nincs is, ki az az idióta, aki ne ismerné fel a korlátokat! Pedig de, gondolkodó lényként hajlamosak vagyunk félretenni a gondolkodást, és elkerülni annak beismerését, hogy jól át lettünk baszva. Nagyon is jól meg tudjuk magunkat arról győzni, hogy a könnyű jutalom nem csali, hanem cél, a korlátok pedig a biztonságunkat szolgálják, nem a szabadságunktól fosztanak meg. Vagy, ha tudatában is vagyunk ennek, a biztonságérzetért beáldozhatónak gondoljuk azt. Csak kellő félnivalóval kell szolgálni ehhez. Akár még boldogok is lehetünk élve…