-
Áfonyás-étcsokis torta
A két ütős anyag, a csokoládé és az áfonya már önmagában is képes megadni egy sütemény karakterét, de felvetődött bennem, hogy vajon milyen lehet őket összehozni? Persze, nem úgy, hogy pár bogyót rárakok díszítésnek a csokoládéréteg felszínre, mert a kék olyan szép és divatos, hanem a matériát egybedolgozva. Az áfonya az egyik legsüteményesebb gyümölcs, jellegzetes íze nem olyan édes, mint például az eperé, amely édeshez jól passzol a tejjel és cukorral „finomított” csokoládé. Áfonyához azonban más illik, a kesernyés étcsokival jóval izgalmasabb eredmény várható, legalábbis én az vártam. A krémalapba tejszín mellett skyr került, amely az utóbbi idők pozitív meglepetése nálam, ha a tejtermék kínálatot nézzük. Ez a se nem…
-
Torta palacsintából
A világ egyik legegyszerűbb tortája, hiszen nem kell hozzá macerás piskótatésztát alkotni, és palacsintát nehéz elszúrni. Bár a konyhaliberalizmus szellemében mindenki azzal tölt, amivel akar, én maradok a tradicionális jobboldali értékeknél: a nemzeti jelleget a házi baracklekvár domborítja ki, amelyet megszórok népi dióval, rétegről rétegre haladva. Jó, a tetejére mehet internacionalista csokoládémáz is, ennyi talán még nem érinti a sütemény teremtett identitását, csak semmi puncs! A végeredmény meg abszolút magyarkonform, kalóriában méltó párja a csülökpörköltnek, így jótékony hatással van honfiúi és honleányi bensőnket burkoló hájrétegünk gyarapodására, csak arra vigyázzunk, hogy nehogy valami kósza woke propagandának felülve ezt mindenféle jógával és szaladgálással elégessük! Gyarapodj magyar derék! Oszd meg, ha tetszett!
-
Mangófagyi
Vannak dolgok, amelyek majd mindenben jók. Pisztácia, eper és zombik… és ilyen a mangó is. Úgyhogy nem sokat kockáztattam, mikor frissen beszerzett fagyigépemet egy kiadós erdei futás során kigondolva mangóval céloztam tesztelni. Az eredmény az elvártakhoz képest is hatványozottan odatette magát, így érdemesnek bizonyul a néppel való megosztásra. Tehát vágjunk is bele a fagylaltpornóba! Kezdjük a legszexibb összetevőkkel, tejszínhabbal meg a cukorral, 100 ml és 50 gramm elég egyikből és másikból, hogy ne csökkentsük túlságosan azt az élettartamot, amit születésünkkor még statisztikailag elvártak tőlünk. Nyilván jól verjük fel, ez az egyetlen kötelező izommunka a történetben. Aztán mehet bele egy nagyobbdoboz joghurt, egy kis tej és némi vanília is, mert a…
-
Nem lecsó, de majdnem
Majd mindenkinek megvan az az étele, amit nemzeti karakteréből fakadóan imádnia kellene, de valahogy mégse megy. Valaki a halászlétől kap frászt rendre karácsonykor a családi összeröffenésen, mást pacallal lehet az Óperenciás-tengeren túlra űzni, megint másokat a mákkal töltött dolgokkal lehet gyors távozásra bírni. Nálam a lecsó az, amit akárhogy is próbálkoztam a gyerekkori irtózásomat leküzdve a felnőtté válásommal párhuzamosan megkedvelni, de nem ment. Viszont van a lecsónak egy távoli rokona, amely kedvencemmé vált: a tojásos sült paprika. Vagy tetszés szerint sült paprika tojással. A lényeg, hogy kevés egyszerűbb és gyorsabban elkészülő étkünk van, hiszen a paprikát nem szabad sokáig sütni, mert akkor a legtutibb, mikor még őrzi a keménységét valamennyire.…
-
Sonkaság
Vannak ételek, melyeknek halála az ünnepi étekké magasztalás. Magyar ember halat karácsonykor eszik, egy estére leküzdve undorát, csak mert a szokás, az szokás, húsvétkor pedig az elmaradt böjt miatt bűntudatát sonka formájában való hústúladagolással kezeli. A hal amúgy még érthető lenne húsvétkor is eme ünnepek tematikáját tekintve, a disznósonka kevésbé. Nem tudni kinek jutott eszébe pont az az étel, amit Jézus tuti biztos nem evett, még utolsó vacsoráján sem. Jó, egyből jön a válasz, hogy ennek gyakorlati oka van, egyszerűen a téli disznóvágás eme füstölőn edzett terméke a legalkalmasabb a tavasz köszöntésére. Ami nem magyarázza meg persze, hogy máshol meg akkor miért zsenge bárányokat áldoznak fel az ünnepi asztalon. Én…
-
Újratöltve
Bár nagyon magyarnak gondoljuk, igazi multikulti étek, sőt, hazánkban is ahány táj, annyi töltött káposzta, vagy inkább káposztás hús ismert. Eleve nem mindenki töltögeti a gombócokat káposzta vagy szőlő levelébe, ahogy én sem, valakinél paprikahiányosan halovány, más füstölt cuccokkal terheli. Valahol úgy eszik, mint a szendvicset, máshol bő lével, káposztával gazdagon merítik a mélytányérból, máshol nem savanyított káposztával főzik, megint máshol át sem mossák azt, annyira kedvelik annak vad ízét. Érdekes módon, amennyire kedvelt a házikosztok között, annyira nem fut a vendéglőkben, talán a lecsóhoz, paprikáskrumplihoz hasonlóan nem kellőképpen előkelő. Vagy csak túlságosan kötődik az egyedi ízléshez, mert „csak úgy jó, ahogy a mama készítette”? Pedig érdemes megpróbálni a többi…
-
Harcsa paprikásan
Kevés kultúra tud annyi ellentétet hordozni magában, mint a magyar. Imádunk politizálni, de nem értünk hozzá, istenítjük az olimpiai bajnokainkat, de sportolni, azt nehogy már, a nemzeti keresztény hagyományok jegyében révülünk a pogány ősmúltba, a legnagyobb ünnepünk tradicionális étke a hal, amúgy meg utáljuk és alig esszük az év során. Ha meg uszonyos, akkor ponty, ami a halvilág csiperkéje (és a csiperke a gombavilág pontya). Ennél tovább nem nagyon jutunk, a balatoni hekk (vajon hányan gondolták a magyar tenger halának?) is már lassan a múltban ragadt fogalom. Pedig a hal alapvetően finom, nemcsak egészséges, viszont az egyik legdrágább hús. A nemponty különösen, csak a termesztett halak ára barátságosabb, de azok…
-
Pörkölt
Mi a legmagyarabb étel? Bár úgy tűnik, széles a mezőny, nincs kétség, hogy csakis a pörkölt győzhet. Zsíros, húsos, tejfölös, szaftos, paprikás, gombás, galuskás – a magyarságtudat tömörített gyönyöre egy tányéron koncentrálódva. Amiből csakis a házi jó, a vendéglők konzumízei meg sem közelítik a nemzedékeken átöröklődő otthoni zamatokat. Mert a magyar szívvel pörköl, a puszták szabad szelleme puhítja a húsok rostjait, a hagyma fakasztja a sírva vígadás könnyeit, az örök lázadás fűszerezi vaddá, az emberes adagok tágítják a honfiúi és honleányi beleket, az egyszer élünk öröme meszesíti az ereket, a szomszédságot beterítő illatok szülte irigység hizlalja a májat. Az idegen pörkölt színtelen, szagtalan, nekünk nem kell a brüsszeli recept, nekünk…
-
Áfonyás túrós palacsinta
A turul átok mellett a második legnagyobb hungarikum a túrós dolgokhoz való vonzódásunk, amely még Kelet-Európai viszonylatban is kiemelkedő. Gondoljunk csak a silány orosz elődből túró rudivá tökéletesített, minden más náció csodálkozását kiváltó desszertre, vagy éppen sok más finomságra a túrós rétestől a túrógombócon keresztül a kőrözöttig. És persze a túrós palacsinta, mint szerintem a műfaj legjava. Ehhez jön a vanília öntet, csokoládé szirup, no meg az áfonya, hogy adjunk a modernitásnak is. Így együtt nálam szinte mindent ver, ami édesség… Oszd meg, ha tetszett!
-
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
A legutolsó tortámat ősi apokrif recept szerint készítettem, amely a III. század elején vértanúhalált halt Szent Kalória látomása alapján hagyományozódott az utókorra. A szentünkről annyit érdemes tudni, hogy szegényt a gaz és pogány rómaiak Colosseumban halálra hizlalták a vérszomjas csőcselék szeme láttára. Gyülekezete azonban tovább vitte jámbor hölgy hírnevét és receptjeit, amelyek alapján készített sütikkel megörvendeztette a Tiberis partján kocogó római polgárokat, mígnem egy rosszul időzített szalmonella és számos végigfosott tóga felkeltette a gyanút az ókeresztény klub iránt. De lássuk a receptet! A tészta hagyományos, liszt (sütőporral), cukor, tojás (1 tojásra 40-40 gramm liszt és cukor), a tojásfehérjét természetesen külön felhabosítva, végül finoman összekeverve a lisztes-tojássárgás-tejes mixtúrával, majd egy kis…
