-
A varangy döge
Nincs ellenállás, csak halott beletörődés. A félig nyitott halszáj nem sóhajra nyílik a ragaszkodó varangy lángoló ölelésében, hanem tárva hagyott kapuja a távozó léleknek, amely ennél méltóbb megtisztelését vágyta elhagyott törpe harcsatestének. Memento mori – könnyű ezt mondani, de a békavágy ködét nem oszlathatják fel a gyászos gondolatok, az élet megbicsaklott algoritmusa ölelésre ösztönöz, vak ragaszkodásra a kiüresedett testhez, amely már nem lehet bölcsője semmilyen éltető csírának, pusztán csak tárgya a vak vágynak. Nincs teremtés. Csak torz párosodás, így marad az önimádó szenvedély, a gyalázat és a dögszag. Oszd meg, ha tetszett!
-
Harcsa paprikásan
Kevés kultúra tud annyi ellentétet hordozni magában, mint a magyar. Imádunk politizálni, de nem értünk hozzá, istenítjük az olimpiai bajnokainkat, de sportolni, azt nehogy már, a nemzeti keresztény hagyományok jegyében révülünk a pogány ősmúltba, a legnagyobb ünnepünk tradicionális étke a hal, amúgy meg utáljuk és alig esszük az év során. Ha meg uszonyos, akkor ponty, ami a halvilág csiperkéje (és a csiperke a gombavilág pontya). Ennél tovább nem nagyon jutunk, a balatoni hekk (vajon hányan gondolták a magyar tenger halának?) is már lassan a múltban ragadt fogalom. Pedig a hal alapvetően finom, nemcsak egészséges, viszont az egyik legdrágább hús. A nemponty különösen, csak a termesztett halak ára barátságosabb, de azok…