-
Istenek fészkében
Egy isten sem lakhat talajszinten. A lélek-tápláléklánc csúcsa az egekben, míg sötét tükörképe a tartaroszi mélységben, köztük mi, a síksági mocsár halandói, akik mindezt elképzeljük. A felhők feletti világ messze táruló szépsége, többszintnyi távolsága a porszemnyi létektől, mindent magába foglaló hatalom álsága csalja az érzékeinket. Odafentről elveszik az ember, csak statisztikai tömegként áramlanak a populációk, vesznek el és veszejtik el egymást. Akik a Ragnarök után a léha égiek helyére léptek, várják áldozatainkat az önimádtató, semmilyen törvénnyel nem elszámoltatható létük fenntartására. Közülünk való, mindenhatókká lettek, az ő akaratuk a törvény. És mi áldozunk odalent, hittel és saját vérünkkel tápláljuk önteltségüket, és örömmel fogjuk fel az aláhulló morzsákat. Oszd meg, ha tetszett!
-
Sziklarengeteg
Ahogy a víz színe alatt, úgy a felhőkhöz közelítve is azt érzem, mintha más dimenzióba kerülnék. Idegen táj, egyszerre fenyegető és izgalmas, szemben a síkvidék unalmával és a dombok romantikus lankáival. A hőingás darabolta gigászi sziklatömbök, a ragadozó Földanya éles fogaiként égbe törő hegycsúcsok, a ritkuló levegő és szédítő magasság… Nem csoda, hogy az istenek felvilági lakhelyét hajdan a magasba képzelték. Őket már nem találjuk ott, rég elérte őket a Ragnarök, csak nem egy bazi nagy farkas, hanem síruhába öltözött emberek hódították el a birodalmukat sífelvonószerű harci járgányaikon. Oszd meg, ha tetszett!