Kiállítva a kiállításon, a tömegnyi trófea, vadászfegyver, zöldzakó és zöldnadrág között, egy Afrika-szigeten, amelyet a sokaság áramlása ölel. A fenyegetésbe merevedett csúcsragadozók, odaadóan meghaló tekintettel bámuló patások között egy különös figura néz kétségbeesetten a bokrok közül. Egy emberféle. Talán, amikor a vég érte, csak egy majom volt a szemünkben, akkoriban az arrafelé élő Homo sapienseket is legfeljebb emberszabású számba vették. Most itt áll. Egy vadászati kiállításon. Mert oké, egy természettudományos bemutatón még akár helye lehetne, a megfelelő háttérinfókkal, de ez a kontextus méltatlan. Van olyan, aki jó érzéssel tud egy éntudattal rendelkező élőlény holt szemébe nézni? Van. Az ember, aki elhiszi a mítoszt, hogy uralja a természetet. Az ember, aki…