Fehér papíron halott levél. Klorofill mentesen, haszontalanná váló alkatrészként száműzve, sárguló pompában dicsőítve a körforgó elmúlást. Ezt a levelet azonban nem dekódolták molekulákká a szaprofiták, hanem a talajszintről kimentve határoztam el, hogy papírra vetem ideghálózatként szétfutó erezettel kitöltött viharvert körvonalát. Végül a grafika lett az árnyék, a szerves valóság halált és bomlást túlélő képzete a fehér papíroson. Vajon meddig tart az emlékezet? Oszd meg, ha tetszett!