Az ég kékje veszi körül a fényt magába nyelő hasadékot, amelyen áthatoló fotonok a szuperérzékeny retina sejtjeit izgatják, hogy macskaagy végül képet alkosson rólunk, emberekről. Akiket azért háziasított Bastet népe, hogy – biológiai fegyverükkel, a Toxoplasmával irányítva minket – háborúkkal, birodalmakat építve teremtsünk számukra biztonságos életteret és táplálékot, hajdan magtárakkal vonzott pockokat és egereket, ma pedig szőrfényesítő tápokat. A macska a legmegosztóbb háziállat, a kutyákat mindenki szereti, és senkinek sem jut eszébe viszolyogni a tehéntől, a macska ellenben polarizál minket. Vannak , akik a macskával szemben alakítják ki identitásukat, vallások kiáltották ki ősellenségnek, még a gyerekeket is egérpártivá neveljük macskaszívató rajzfilmekben. De hiába az ellenállás, a macskák maradtak, vannak és…

Házi macska (Felis silvestris catus) Be kell vallanom, én Tomnak szurkoltam. Kezdjük azzal, hogy már a rajzfilmkészítők is eleve Jerrynek adták a több bónuszpontot, emellett ország világ a gyenge egér győzelmében a kisember ravaszság és merészség általi diadalmát látta az erősebb kutyával, pontosabban macskával szemben, szemet hunyva a nyilvánvaló esélyegyenlőtlenségre, ráadásul Jerry kifejezetten szemét húzásaira is. A macskák a természetben egyenlítenek, majd büszkén utaztatják áldozatukat, közszemlére téve azt. Nem tudom, vadmacskák is tesznek-e így, vagy a házikban alakult ki ez a szokás, hogy mutassák, mennyire hasznosak ők. Az biztos, hogy az a macsek, aki sűrűn produkálta így magát, nagyobb becsnek örvendhetett a magtárak környékén. Mert az egyiptomiak sem Jerrynek szurkoltak……