-
A gém lecsap
Szürke gém (Ardea cinerea) Rárobbant a május a Tisza árterére, a természet valósággal tobzódik az életigenlő színek olyan palettáját nyújtva, amellyel más évszak fel nem veheti a versenyt. A Körtvélyesi Holt-ág is életre kelt, a vízben percenként csobban valami uszonyos, a magamfajta bringásnak is igazi oázis a megpihenés a parton a töltés puszta egyenessége után. És nicsak, egy gém! Lassan, kimérten lépdel a vízben, ahogy egy gázlómadártól elvárható… és egész közel jut hozzám. Talán a koncentrálás a víz alatti történésekre, vagy egyszerűen csak megszokta, hogy errefelé a szőrtelen kétlábúak veszélytelenek, a lényeg, hogy nem sokat törődött velem, miközben az objektívem célkeresztjébe került. A lecsapás a pillanat műve volt, ezzel a…
-
Ellenfényben
A Nap tüze sorozza a vízfelszínt, és rajzol sziluettet a sirálynyi vakfoltból. Nem a legideálisabb perspektíva a fotózásra, a digitális gépeket éppúgy meghülyíti a fény ereje, mind a saját szemünket. De ha sikerül, akkor valami mást kapunk, mint amit magunk receptoraival élőben tapasztalunk. Semmi sem tud olyan sötét lenni, mint ami a fénnyel küzd. A fényáradatot is a részleteiben érzékeljük, mint a víz felszínén csillogó pontokat. Ilyen mértékű polarizációban a színek is elvesztik e jelenségüket, van sötét és világos, az éles kontrasztjukból összeálló egység. Lehet, a világ tényleg 2-bites, csak mi álmodunk bele árnyalatokat? Oszd meg, ha tetszett!
-
Tanúlságos közlés az madárról, amelynek hű hitvese befalazá magát
Pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus) A messzi fűszerszigeken túl található az a csudálatos szárnyas bestia, amely Isten bölcsésségében nevelé fiókjáit. Ugyanis, úgy óvá meg magát az ártó szándékoktól a hitvese, hogy befalazá magát egy fa odvába, és hű férje táplálja keserves verítékkel, tiszta önmegtartóztatás mellett. Így mentesíti magát ez a tiszta lelkületű madár a bűntől, a világ hívságitól és veszélyitől, amely megrontaná ártatlanságát. Ti emberek asszonyai, ekként falazzátok el magatokat az tisztálatatlan gondolatoktól, a fészbúktól és a hiúságtól, és töltse ki a Szentlélek az odvatokat! Oszd meg, ha tetszett!
-
Daruminta az égen, avagy egy elrontott fotó szépsége
Daru (Grus grus) Hogy lehetne szép egy elrontott fotó? A festőknek könnyebb, tőlük maximum azt várják el, hogy ha valakit vagy valamit lefestenek, legalább nyomokban felismerhető legyen, akár az egy párévnyi dicsfényben úszó oligarcha udvari piktorának „pénznek nincs szaga” alkotása vagy akár egy beszívott festő szürreális vázlata a kétfejű barátnőjéről, akinek már a nevét is elfelejtette. A fotózásnak azonban megvannak a maga modoros szabályai, amely alapján bárki rávágja, hát öcsém, ezt elkúrtad, mert életlen, túlexponált, hát még a kompozíció, az a fránya aranymetszés! Pedig nem. Számos fotóm van, amely bár messze van a tökéletestől, de nem vágok ki a kukába. Vagy éppen direkt csinálok „rossz” képet. Hangulata, története van, többek,…
