Jó, tudom, elég abszurd lett ez a kompozíció. Mert nehezen tudom elhinni, hogy létezik olyan adóalany, aki szeretettel gondol az állam fenntartásának eme eszközére és a hozzá tartozó erőszakszervezetre. Még az sem, aki elkerüli. Persze a princípiuma szerint egy rendkívül hasznos dolog, az emberek ezzel biztosítják az erőforrást a nélkülözhetetlen társadalmi feladatok finanszírozására. Ez így szépen is hangzik. A gond az, hogy a gyakorlati megvalósulást tekintve azért előtűnik némi probléma. Például, ha rendre úgy érezzük, hogy az állam szarik a mi egyéni biztonságunkra és igazságérzetünkre, az adófolyamok számunkra haszontalan projekteket és fontosembereket hízlalnak, viszont vagyunk a rendszer számára egyszerű pénztermelő háziállatok, akik időnként megszavazzák, hogy… mit is? Lényegében nincs jelentősége,…