Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) Jogos, hiszen az ember, pontosabban a pingvin azért tartózkodik a családi költőüregében, hogy ne legyen kitéve mindenféle zavarásnak, erre meg egy nagy, kerek, fénylő, ki és be dülledő szemmel még be is lesnek mindenféle alakok a szűk otthon mélyébe… A fotós persze kérhet elnézést a zavarásért, ez pingvinül úgysem megy, inkább sietve ellő pár képet, hogy azért túl sokáig ne legyen hívatlan vendég. A hír már megy is ki, annak rendje és módja szerint meg is jelennek az infók az olyan cukidémont idéző címek alatt, mint a „pingvinbébi született”. A bennem rejlő biológus elme persze ilyenkor kegyelemért kiált… Oszd meg, ha tetszett!

Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) Vajon mi játszódhat le egy pingvin agyában, mikor olyan képtelen helyzettel találkozik, mint amikor szárazföldön totyogva találja szemközt magát a víz alatt úszó kartársával? Talán már menet közben törli az élményt, mint haszontalan terhelőjét a véges agykapacitásának? Esetleg természetfölötti élményként rögzül agyában az esemény, amely megerősíti elhívatottságát a pingvinige terjesztésére? Netán elhatározást szül a valóság empirikus megismerésére? Mindez csak antropomorfizálás persze, nem láthatunk bele egy pingvin fejébe, hogy egyáltalán felmerül-e ott bármi kérdés… De a halakat mindenképpen köszöni! Oszd meg, ha tetszett!