Az elmúlt nyár szellemei a napi haldoklás teátrális pompájában. Áldásos emlékhamisítók, feledtetik a kínokat, az izzadtságot és a lelkek viharait, mintha sosem támadtak volna fel. Lelassítják az időt, elkerülhetetlen elkerülésének illúzióját keltve a fény és sötétség határmezsgyéjén. Lehet, nem is valóságos ez az élmény, pusztán csak az agyunk teremtménye az egész életkép, ahogy a közelgő sötétség félelme felszabadítja bennünk a jótékony endorfint. Vagy csak a fotós csalt, és tolta túl a szűrőket. Oszd meg, ha tetszett!