-
Áfonyás-étcsokis torta
A két ütős anyag, a csokoládé és az áfonya már önmagában is képes megadni egy sütemény karakterét, de felvetődött bennem, hogy vajon milyen lehet őket összehozni? Persze, nem úgy, hogy pár bogyót rárakok díszítésnek a csokoládéréteg felszínre, mert a kék olyan szép és divatos, hanem a matériát egybedolgozva. Az áfonya az egyik legsüteményesebb gyümölcs, jellegzetes íze nem olyan édes, mint például az eperé, amely édeshez jól passzol a tejjel és cukorral „finomított” csokoládé. Áfonyához azonban más illik, a kesernyés étcsokival jóval izgalmasabb eredmény várható, legalábbis én az vártam. A krémalapba tejszín mellett skyr került, amely az utóbbi idők pozitív meglepetése nálam, ha a tejtermék kínálatot nézzük. Ez a se nem…
-
Torta palacsintából
A világ egyik legegyszerűbb tortája, hiszen nem kell hozzá macerás piskótatésztát alkotni, és palacsintát nehéz elszúrni. Bár a konyhaliberalizmus szellemében mindenki azzal tölt, amivel akar, én maradok a tradicionális jobboldali értékeknél: a nemzeti jelleget a házi baracklekvár domborítja ki, amelyet megszórok népi dióval, rétegről rétegre haladva. Jó, a tetejére mehet internacionalista csokoládémáz is, ennyi talán még nem érinti a sütemény teremtett identitását, csak semmi puncs! A végeredmény meg abszolút magyarkonform, kalóriában méltó párja a csülökpörköltnek, így jótékony hatással van honfiúi és honleányi bensőnket burkoló hájrétegünk gyarapodására, csak arra vigyázzunk, hogy nehogy valami kósza woke propagandának felülve ezt mindenféle jógával és szaladgálással elégessük! Gyarapodj magyar derék! Oszd meg, ha tetszett!
-
Csendélet ágyúval, kókuszgolyóval és a sorssal
Kevés dolog vonzza úgy a közhelyeket, mint a sors. Ami igazából érthető, mert mégiscsak izgatja az ember fantáziáját az, ami az életünk pályájáról szól. Alakítás, megérdemlés, szembeszegülés, elrendeltetettség, belenyugvás, kovácsolás, rontás és áldás – talán ezek a leggyakoribb bölcsességeknek tekintett kinyilatkoztatások, amelyekkel áltatjuk magunkat. Akárhogy is fogjuk fel azonban, a sorsvonalat végül is csak elnyisszantják a Moirák, amit nem könnyű elfogadni az egyszeri halandónak, úgyhogy külön ágazat teremtődött a happy end biztosítására: a megváltás-ipar. De ebbe már nem mennék most bele, inkább javaslom a sorsunk édesítését kókuszgolyó munícióval! Oszd meg, ha tetszett!
-
Kalácsság
Kerestem az angol nevét a kalácsnak, hogy megírjam a képfájl címkézését, de nem találtam. Cake. Ennyi. Édes kalács? Biztos sweet cake, nem mintha általában a sütik nem lennének édesek. Scone? Rákerestem erre is, hát ez megint más, erre meg magyar szó nincs, de akkora veszteséget nem érzek, ránézésre semmi extraság a süti. Aztán a francia brioche megmentett, mint ami lényegében megfelel a mi kalácsunknak, és hozza bizonyítékát, hogy a kontinentális Európa az édességek világában is egységesen odavág a brexit keserű tanulságait nyögő brit régvolt birodalomnak. Sőt, mi még büszkébbek lehetünk, nálunk még a kalács is ezerféle, tájegységek és ünnepek szerint lehet válogatni közöttük. El kell ismernie a világnak, hogy édesség…
-
Pseudo-tiramisu Sacrum Calorie torta
A legutolsó tortámat ősi apokrif recept szerint készítettem, amely a III. század elején vértanúhalált halt Szent Kalória látomása alapján hagyományozódott az utókorra. A szentünkről annyit érdemes tudni, hogy szegényt a gaz és pogány rómaiak Colosseumban halálra hizlalták a vérszomjas csőcselék szeme láttára. Gyülekezete azonban tovább vitte jámbor hölgy hírnevét és receptjeit, amelyek alapján készített sütikkel megörvendeztette a Tiberis partján kocogó római polgárokat, mígnem egy rosszul időzített szalmonella és számos végigfosott tóga felkeltette a gyanút az ókeresztény klub iránt. De lássuk a receptet! A tészta hagyományos, liszt (sütőporral), cukor, tojás (1 tojásra 40-40 gramm liszt és cukor), a tojásfehérjét természetesen külön felhabosítva, végül finoman összekeverve a lisztes-tojássárgás-tejes mixtúrával, majd egy kis…