Bár hajlamosak vagyunk elsősorban vadászszimbólumként tekinteni ezekre a megtévesztő módon szarvasnak nevezett agancsos állatokat mintázó alkotásokra (a farkasnak legalább farka van, a siklónak siklása, a héjának meg héja), azért ennél jóval többet jelentenek. Nemcsak méltó büntetésként kapta kukkolásáért Aktaion a szarvasbőrt és a kontraszelektív fejéket, mint egy ókori vadászvicc csattanója, hanem az átváltozás hatalmat jelentett a természet erői felett, ahogy az egyik legősibb sámánábrázolás is egy agancsos fickót ábrázol. Az agancs váltása az élet körforgását idézi, és már el is jutottunk oda, vajon miként kötődik a télhez, mire föl bukkantak fel a világ számos városában a fényszarvasok ez idő tájt. Ki tudja, melyik városban állt először a mindenhol hasonló pózban…

Amikor először láttam, meglepődtem, annyira egyedinek tűnt sok más karácsonyi hangulat transzformálását célul tűző kültéri díszlet viszonylatában. Az újszerűsége okozta meglepetés lassan lanyhult, ahogy egyre inkább részévé vált a szegedi advent képének az évek során. Illetve utána olvasva kiderült számomra, hogy bár nem régi, de – ahogy szinte minden – Amerikából származó, világszerte elterjedt hagyomány a fényszarvasok állítása. Hogy miért pont szarvas, ami jól láthatóan nem rén, az nem derült ki számomra, de mindenképpen jobb, mint egy drótvázas fényjézuska. Oszd meg, ha tetszett!