-
Big Eye
Nem lehet meg egy nagyváros figyelő szem nélkül, amely a háztetők síkja fölött uralja a látképet, mindenhonnan látszik és mindenhova ellát, mintha Szauron magányos érzékszerveként fénylene be a házak ablakán. Szegeden azonban egy másik figyelő szemnek szentelt építmény szomszédságába telepítették, és így néznek kevélyen farkasszemet a spiritualitás és a technika monumentumai. Egymással versengenek, no, nem a lelkünkért szerencsére, hanem a pénzünkért, cserébe a lapos városra magasból való kilátásért. Bár sokaknak a London Eye, a Las Vegas-i High Roller és más hasonló modern acélmonstrumok ugranak be az óriáskerék hallatán, nem olyan friss találmányok ezek. A fából ácsolt és nyilván sokkal több izgalommal szolgáló elődei már a középkorban is magasztos frásszal és…
-
Belvárosi misztérium
A régi, gangos bérházaknak megvan a maga hangulata. Bájt azért nem írnék, mert azért annyira nem csábító számomra az opció, hogy bennszülöttjévé váljak egy ilyen körfolyosós, sötét kaszárnyának. Viszont megvan a maga atmoszférája, amelyet érdemes felfedezni. Az ódon, szinte gótikus hangulatú lépcsőházba szűken szűrődik be a fény a zárt udvarból, a sugarak éppen csak érintenek minket, ahogy kinézünk a viharvert ajtó ablakán. Ki ne érezné át ennek a belvárosi életnek a misztériumát? Talán csak az ottlakó, kertvárosi otthonról álmodók… Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Táncrítus
-
Tömeg hatás
A lustán hömpölygő Tisza felett hömpölyög keresztbe a piaci sokaság, az emberek, mint vörösvértestek a trombózis sújtotta véráramban haladnak és torlódnak a folyón átívelő hídon. „Csak az jöjjön közelebb, aki vesz is valamit!” – hangzik a mázsányi nyomatékkal erősített bariton figyelmeztetés az egyik népi hústermékkel töltött sátorból. Micsoda naiv idealizmus! Az emberi tömeg azonban öntörvényű, önálló életet élő szuperorganizmus, ahogy békén nyomul, ahogy sikoltva pánikba esik, és ahogy egy zászló alatt vonul. A szegedi Hídivásár egyik fő élménye éppen a sokaság, beleértve a hosszan sorakozó vásári standokat éppúgy, mint a végeláthatatlan tömeget. Agórafóbiások kerüljék! Oszd meg, ha tetszett!
-
Tűz, játék, torony
Már több mint egy évezrede durrogtatunk, látványosan, hangosan. Most már csak szemet gyönyörködtetünk, presztízst éltetünk és kutyatulajdonok idegeit borzoljuk, pedig eredetileg valójában nem az ebek, hanem a levegőben vibráló rosszindulatú szellemlények ellen vetettük be a tűzijátékot, mint csodafegyvert. Nehogy megzavarjanak az éteri lények valamely örömteli eseményt, mint egy új költségvetési év beköszöntét, vagy éppen egy nagyjelentőségű emberpár kinyilatkoztatását az életük összekötésére az elkövetkezendő pár hónapra. Vagy éppen egy fesztivált, mint a szegedi Hídivásárt. Csak azért eme utóbbi konkrét példa, hogy ki lehessen találni gyorsan, a torony sziluett a Szegedi Dómé. Az, hogy sikerült-e beparáztatni a szögedi boszorkányok kísérteteit, nyilván sosem tudjuk meg. Oszd meg, ha tetszett!
-
Parton
Lehangoló-e az üres sétálóutca, a nyüzsgés nélküli strand, a szárazon árválkodó hajó és a néző nélküli koncert? Vagy éppen ekkor érezhetjük át a nemes magányt, merülhetünk el a sosem észlelt részletekben, adhatjuk át magunkat a méla melankóliának? Talán nem árt néha, ha a felszínes pezsgés mélyére látunk, mint ahogy a pőre csontvázak tárják fel az igazat a múlt rákövesedett rétegeiből kivésve. Szeged hólepte szabadstrandjának magánya a város fényeiben igazán tüneményes látvány, még a távolban sem egy kósza lélek, társaim csak a lábnyomaim voltak, amelyek egy-egy fotóspozícióhoz vezettek. Csend. Oszd meg, ha tetszett!
-
Hídlépcső
Nem is tudom, hányszor futottam már fel a csigában ívelő lépcsősoron, kettesével-hármasával szedve a fokokat, hogy feljussak a szőkére dicsért sáros, műanyag palackokkal dúsított folyón átívelő hídra. Ami bár nem olyan régi, mint lehetne, ha nem bombázták volna szanaszét az eredetit az amerikaiak, majd a maradékát a visszavonuló nácik, de ettől függetlenül, köszönhetően a túlélő eredeti boltívének, egész impozáns látvány. Főleg kivilágítva, hidegen, fagyosan a téli estébe váltó kék órában, a zéróhoz közelítő gyalogosforgalom mellett. Ehhez képest a legelőnytelenebb nézőpontot választottam a fotózáshoz, keresve a kihívást, mit lehet ebből kihozni. Szűk rekesz, hosszú idő, hál istennek nem sétált bele senki… Aztán indulás tovább, vár a túloldalon a hólepte strand! Oszd…
Ezeket is érdemes megnézni
Fehér tündér
Chester at night
Csirkemell paprikás gombával és juhtúrós galuskával
-
Fényszarvas
Bár hajlamosak vagyunk elsősorban vadászszimbólumként tekinteni ezekre a megtévesztő módon szarvasnak nevezett agancsos állatokat mintázó alkotásokra (a farkasnak legalább farka van, a siklónak siklása, a héjának meg héja), azért ennél jóval többet jelentenek. Nemcsak méltó büntetésként kapta kukkolásáért Aktaion a szarvasbőrt és a kontraszelektív fejéket, mint egy ókori vadászvicc csattanója, hanem az átváltozás hatalmat jelentett a természet erői felett, ahogy az egyik legősibb sámánábrázolás is egy agancsos fickót ábrázol. Az agancs váltása az élet körforgását idézi, és már el is jutottunk oda, vajon miként kötődik a télhez, mire föl bukkantak fel a világ számos városában a fényszarvasok ez idő tájt. Ki tudja, melyik városban állt először a mindenhol hasonló pózban…
-
Csarnok
Tudósemberek, művészek, technokraták, politikusok… A XIX. századot skandináv stílusban idéző árkád falán sorakoznak, az épület klinkertégla hámfelületét megtörve néznek a boltozatokon keresztül a kettős torony alá rendelt térre. Az archaizáló téregyüttes azonban nemcsak a múltat, hanem a sokkhatás alá került ország újraélesztését jeleníti meg, abban a városban, amelynek nagyságát és jelentőségét éppen a drasztikus veszteség teremtette meg. A törekvések végeredményét tudjuk, az oktatásba invesztált javakból az amerikai egyetemek profitáltak, a vallás felélesztése hiábavalónak bizonyult, miután az ember akkora már megölte istenét, az ország sem lett nagyobb végül, csak a nép kevesebb. Az alkotás azonban maradt, szimbólummá vált. Ez a mi terünk, hierarchikus, régiséget hazudó, de impozáns a maga nemében, a…
-
Múzeum, este, fény, víz
Ha múzeum, akkor klasszicista, ha este, akkor fényár. No, meg szökőkút, mert úgy még izgalmasabb. Egyszerű recept, ha egy város valami olyasmit szeretne, ami nemcsak kultúrcél, hanem reprezentál is. Mert a naplementéhez hasonlóan igazi fotóscsapda, adja magát, hogy megörökítse és terjessze a mobilfotós éppúgy, mint a képeslapgyártó profi. A szegedi Móra Múzeum régen és most felújítva még inkább betölti ezt a hálás szerepet, magam is jól elszórakoztam a múzeum tükörképét egymást váltó színekkel festő szökőkút fotózásával. És szerencsére este nem szóltak a hangszórók… Oszd meg, ha tetszett!
-
Volt egyszer egy…
Van egy film, ami bár az egyik legtökéletesebb kreációja a filmtörténetnek, de nem sok sikere lenne a jelen évezredben. Már az első jelenetnél a plázamozizók többsége nem csak a hitéből, hanem az ajtón is kifordulna. Egy lepusztult és elhagyatott állomás a színtér, ahol pár marcona fickó vár valakit. Hosszan, idegőrlően. Teljesen feleslegesen, mivel rövidesen mind feldobja a bakancsát. Ennek a jelenetnek a hangulata jött elő bennem, mikor Újszeged egy régi állomása mellett fotóztam. A város és a semmi közepén, tört plexiüvegen keresztül – fantázia kérdése, de akár golyó is átjárhatta. Vadnyugati ördögszekerek helyett vadkeleti gyom. És persze a halódás. Oszd meg, ha tetszett!
