Meglepő így együtt a barokk hármas keresztszobor és a föléjük magasodó rádiótorony, amivel a Szekszárd tetejére felkapaszkodó panorámalesők szembesülnek. Az esztétikai élvezetet romba döntő technikai inkompatibilitás azonban alkalmat ad közhelyek sokaságának teremtésére. Mindenki megláthatja a kompozícióban az indíttatása szerinti kedves szimbólumát. Vélhetően egyesek a keresztáldozat technika korában is tovahullámzó üzenetét fedezik fel benne. Mások esetleg azt, ahogy az eszme és propaganda vészjósló együttese modern khimairaként magasodik fenyegetően fölénk. Vagy pusztán köp egyet a kaptatótól ziháló vándor, és hagyja az okoskodást a fenébe… Oszd meg, ha tetszett!

Szekszárd a borról szól, ez lépten-nyomon érződik a város hagyományaiban és mindennapjaiban egyaránt. Nyilván ezért szerettem meg sört a városban felnőve, de hát az antitézis is csak erősíti a tézist. A borlé irányultságú mezőgazdaság megjelenítése volt a célja a Kádár-kor és egyben a városka fölé magasodó hegy csúcspontjára telepített szőlős-búzakalászos fémszobornak, mármint annak alkotójának. A korszakra való utalásom nem véletlen, nem pusztán azért, mert a néphatalom iránt végtelen lojális szobrász telerótta a krómacélt aktuális politikusok nevével, ami tudjuk, sosem az időtállóságnak szól, inkább a további megrendelések reményének, hanem azért is, mert szerintem kifejezetten fenyegetően mutat a város felett. Mint egy óriási rakétakilövő, legalábbis én annak neveztem el. Azért közelebbről nézve…