-
Ékszer
Görög teknős (Testudo hermanni) Fura dolog, ahogy viszonyulunk a hüllőkhöz. Fóbia és undor, eredendő bűn és krokodilkönnyek… csupa csúnyaság, amit társítunk hozzájuk. Kivéve a teknős. Őket szeretjük, tartják a világmindenséget, komótosan bölcsek, de még Akhilleusz sem tudja őket utolérni, és döcögő ékszerek a kertben, a szomszédok ámultatására. Pedig, nem túl okosak, finoman szólva, kézbe veszve nincs farkcsóválás, esetleg dorombolás, csak többnyire megnyílik a végcsatorna nyílása és jön ki egy dobozni húgy és kaki. De nem lehet tagadni, hogy mennyire bájos egy kisteknős, röviddel a lágyhéjas létszakasz után, és persze később is! Oszd meg, ha tetszett!
-
Szevasz tavasz!
Mór teknős (Testudo graeca) A hideg sötétséget lassan átjárja a rothadásra ítélő napenergia, a szalmadombot bombázó fotonok utat találnak a szálak rései között. A melegség dominóelve lassan elér a mélyben lassan lélegző halomig, a páncélban rejtőző egykamrás szív lanyha lüktetését ritmikus dübörgőssé gyorsítva. Hormonok szabadulnak, vágy kél, utat törni szólít. A lomha halomban rejtőző izmokat aláveti a hüllőagy akarata, a teknő mozgásba lendül, maga után hagyva a téli menedéket. Az újjászületés fényárja maga felé hajtja a százmillió éves ösztön lényét. És ahogy kiér, a fényár borítja el magán hordozott védművéből a tavasz részegítő illatára kimerészkedő pikkelyes fejet. A bódulat eltart egy ideig, míg tudatosul méla páncélosunkban, hogy az újjászületéssel tennivalók…
-
Egy óriás portréja
Sarkantyús teknős (Centrochelys sulcata) A teknősöket mindenki szereti. Ki ezt, ki azt lát a vastag páncél evolúciós előnyeit évszázmilliók óta élvező hüllőtársaságban, kert dísztől Akhilleusz futóteljesítményét alázó filozófiai hőslényen keresztül a világot tartó jószágig. Az, hogy ez a szeretet mennyire kölcsönös, erősen vitatható, a teknősök inkább hátrányát látják annak, hogy a humanoidok pár millió éve elkezdték ők csesztetni, de ezzel végül is sokan vannak így az állatvilágban, a természetben meg ugyebár nincs demokrácia, az erőszakosabbak és szaporák visznek mindent. Ernő, az afrikai óriás teknős sztoikus nyugalma talán ennek is lehetne köszönhető, bár inkább csak annak, hogy szerencséjére nem sok gondolat fogan meg nem túl nagy méretű agyában. Hiszen a teknősök…
-
Korhatáros öröm
Leopárdteknős (Stigmochelys pardalis) Némi bűnbánatot érzek amiatt, hogy az élet legfontosabb feladatán ügyködő páncélos legszebb perceit pornófotózássá degradáltam. Egyszerűen olyan megkapó volt a teknősifjú örömteli arckifejezése, az ehhez társuló hanghatásokkal, hogy emellett nem lehetett csak úgy szemérmesen elsétálni. És a teknősök nagyon tudnak örülni, tavasszal a napsütötte tájak vagy éppen állatkerti otthonuk csendjét koccanások zaja és nagy nyögések szakítják meg, jelezve, hogy ami hasznos, az lehet kellemes is, még egy hüllőagy számára is. Viszont hozzájuk a hippi korszak híres jelszava nem igazán köthető, pontosabban csak ezzel a módosítással: „make for war for love”. Hiszen a páncélos vitézek keményen összecsapnak egymással a nőstények kegyeiért… Sőt, még az a nőnemű tank sem…
-
Repül a teknős!
Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) Ritka, hogy egy vadállatot a hozzá fűződő kulináris produkciók alapján nevezzenek el. Gondoljunk bele, milyen furcsa lenne vad pörköltdisznóként, kolbászszarvasként és mezei paprikásnyúlként említeni kedvelt hazai vadjainkat! Nyilván a levesteknős sem örült annak a megtiszteltetésnek, hogy az egyszeri matrózban már csak a nevének említése is beindítja a pavlovi-reflexeket. És erre még áldást is kap, miután a teknőc hús a legmagasztosabb szakértők által halnak minősítve a böjt keservét is enyhítette. Amíg volt elég… Szerencsére az Emmeni Állatkert teknőceit senki semmi akarja, vagy inkább tudja elfogyasztani. Békésen és komótosan szárnyalnak az óriás akváriumban, mint meglett korú hölgyek és urak álmaikban a melegvízű medencében. Eme lassúságukban sem könnyű lekapni…