-
Képzavar a köbön: hogyan lett szirénből sellő, majd tehén?
A mitológia bővelkedik veszélyesen szép szörnyetegekben, ilyenek a szirének is, a Nápoly környéki hármas szigetecske tengeri nimfái. Csúf bájuk ugyanúgy a kevélység bűnének következménye, mint sok más hősé és hősnőé, akik gőgjükben istenekhez mérték magukat, a szirének például a múzsákkal keltek dalversenyre. A nem túl sportszerűen alakuló küzdelem révén váltak szépséges madárnőkké, akiknek sorsa a tengerészek zaklatása lett. Bűvös hangjukkal, bölcs tudás felajánlásával, de valószínűleg inkább egy gyors szex ígéretével csábították biztos halált hozó szirtjeikre a tudásra és egyebekre kiéhezett tengerészeket. Hogy és mikor kaptak ezek a csinos halálmadarak halfarkat? Valószínűleg a középkor mocskos fantáziájú szerzetesei költötték össze a több nép hitvilágában is élő vízi tündéreket a klasszikus szirénekkel. A…
-
Dihidrogén-monoxid
Bár színtelen és szagtalan, mi édesnek és sósnak érezzük. Arisztotelész nedves és hideg alapeleme, az életet kihordó ősleves, a Föld felületének 71%-a, a testünk több mint fele, fekáliánk leöblítője. Szilárdan és folyékony mivoltában is féljük és imádjuk. Másvilág, amely még pocsolyaként is mágnesként vonzza a kölyköket a beletoccsanásra, masszív tömege pedig szirénként csábítja a népeket nyaranta a szabadság ígéretével. Másvilág, amely halált is ad, özöne haraggal pusztít, hiánya háborúkat teremt, az óvatlanokat magába szippantja, majd formátlan vízihullaként felböfögi. Másvilág, amelyet úgy hódítunk meg, hogy elárasztjuk a szennyünkkel. Élvezzük, féljük és vigyázzunk rá! Oszd meg, ha tetszett!
-
Árnyjáték a tengerparton
Bár maga a sziget laposságával és dél-balatoni hangulatot árasztó nyaralóövezetével nem nyerte el a tetszésemet, Vir sziget strandjának megvolt a maga vadregényes hangulata. Egy árnyas kis liget magasodott a part felett, ahová kellemes és ajánlatos is volt visszahúzódni a tűző nap elől. Itt figyeltem és fotóztam lányaimat az ellenfényben, ahogy felfedezik a tájat és persze átbeszélik a frissen szerzett élményeiket. A már giccsbe hajló panoráma előtt kirajzolódó sziluett olybá tűnik, mint egy nézőtér, amelyben létünket töltjük, árnyként nyomot hagyva a világban. Mindenképpen szebb hely lenne egy hasonlatnak, mint egy barlang, még ha az sajnos közelebb is áll a valósághoz… Oszd meg, ha tetszett!
