Óriásvidra (Pteronura brasiliensis) Zoológiai csemege – elég bután és modorosan hangzó közhely, büntetést érdemel, aki sűrűn használja. Olyan állatokra, amelyek ritkaságuk okán némi szellemi orgazmust idéznek elő a zoológia művelőiben, amikor szembe találkoznak velük. Ahogy egy lepkész adrenalin-szintje egekbe szökken, mikor a több éves hiábavaló keresés után kiengedett csalódásszagú pisijére egyszer csak rászáll a keresett hatlábú, nos, én is ekképpen villanyozódok fel egy-egy ritkaság láttán az állatkerteket járva. Az egyik ilyen nagy kedvencem az óriásvidra. Bár most már egyre több helyen látható, még Budapesten is (mármint az állatkertben), mert jól szaporodnak állatkerti körülmények között. Régebben azonban eseményszámba ment, ha olyan állatkertbe jutottam, ahol tartották ezt a hatalmas vidrafajt. Először Dortmundban…

Európai vidra (Lutra lutra lutra) Az nem meglepő, hogy akinek a víz nem természetes közege, az nagyon tudja élvezni, ha uralni tudja azt. Elég csak magamra gondolnom, mikor benne találom magam egy tengernyi folyadékban, és fel-le merülgetek, mint egy kótyagos Hany Istók. Úgy látszik, ezt az élvezetet egy olyan a lény is átélheti, amelynek amúgy nem sok különlegességet kellene jelentenie a vizes közegnek. Ha azonban ez a lény az egyik legjátékosabb állat a Föld kerekén, akkor végképp nincs min csodálkozni. Hosszasan elnéztem én is a vidra játékát az üvegfalú medencében, majd persze fotókon is megpróbáltam megörökíteni azt, több-kevesebb sikerrel. Mert nagyon gyorsan úszott őkelme, a vastag üveg mögött automata fókusszal…