-
Macska és a kaktusz virága
A macska ragadozó állat. Vagyis egy rendes macskaféle növényt többnyire csak közvetve eszik, ahogy az kibéleli mondjuk egy pocok pocakját. Erről bárki meggyőződhet, ha egy macskát letesz egy tetszőleges fotoszintézissel gyúró létforma közelébe, és azt nem kezdi el tehén módra legelni. Vagyis de. Mármint az én macskámat fenemód vonzzák a növények, még a kaktuszba is belekóstol, prüszkölve az erőszakos közeledést hárító tövisektől, de a virágok is felettébb vonzzák. Sosem hallottam még macskaporozta virágokról, így ezt a viselkedést egyéni és egyben meglehetősen fotogén vonzalomnak tekintem. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Mint egy mókus fenn a fán, a prérikutya oly…
Korhatáros öröm
Borzongó borzasok
-
Pohárnyi szirom
Szirmok. Színesek, illatozók, örökkévalóvá mumifikálódottak. Az élet emlékével töltik meg a borospoharat. Arra emlékeztet, ami szép volt ama rövid világszakaszban, mikor a gének tervezte sejtgépeket átjárta az elektromosság, mikor éreztünk és éreztettünk, mikor átjárta a szerveket a másolatok terjesztésének vágya. Hamis ez a szépség, az életnek nevezett száz százalékosan letális betegség dögszaga helyett finom illatok töltik ki az emlékezés poharát. De mégis így a jobb. Túl a mechanikán. Oszd meg, ha tetszett!
-
A jó kedély virága
Kerti borágó (Borago officinalis) Ki evett már borágót? Nem hiszem, hogy sokan próbálták már, köztük én sem. Ahogy néha beleolvasok régi szakácskönyvekbe, úgy tűnik, a hazai fűszertörténelem két korszakra oszlik: pirospaprika előttire és utánira. Ma már a pirospaprika, só, bors háromság az alap, esetleg olaszos ételekhez oregánó és bazsalikom, oszt kifújt a tudomány. Illetve ott van még a szörnyűséges „vegeta”, de azt nem említeném egy lapon a fentiekkel sem. Bár a globalizáció első slágertermékei a fűszerek voltak, a régmúltban nem volt hétköznapiak ezek az egzotikus cikkek, máshonnan kellett kielégíteni a kemény korok kemény gyomrainak igényeit. Mert, ahogy olvasom, akkor még inkább kívánták az intenzívebb ízeket, mintha nem csak kívül viseltek…
-
Űrállomás vagy passiószimbolika?
Kék golgotavirág (Passiflora caerulea) A nevét az utóbbiról, a passióról kapta, miután a korlátlan fantáziájú és korlátolt elméjű teoretikusok számos isteni jelet véltek felfedezni a virágában. Ilyen az, ha valakinek mindenről csak ugyanaz jut eszébe… például valakinek erről a szép és különös virágról a szenvedés. Hogy ne ússza meg senki ezt, idézem : „A háromágú bibe jelenti a három szöget, amellyel Jézust a kereszthez szegezték; a magház a keserű kelyhet, amelyet ki kellett innia; az öt portok az öt sebhelyet, szív alakú magjai pedig a szerető szívet. A 72 szálból álló sugárkoszorú utal a töviskoszorú hagyomány szerinti 72 tövisére; a hármasan szeldelt lomblevél a lándzsa hegyeit, a kapaszkodó kacs a…
-
Apró csendélet
Valami miatt nagyon szeretem a csendéleteket. A kompozíció, a színek harmóniája, az időtlenség… Nagyon magyarázni sem kell ezeket a képeket, hiszen a lényegük a hangulat. A fenti kis virágcsokrot utóbb annyival bolondítottam meg, hogy egy csendéletképbe helyeztem el, úgy, hogy mintha benne lenne, de a harmadik dimenzió azért csak kilóg a kompozícióból. Oszd meg, ha tetszett!
-
Sárkány ellen sárkányfű, nyavalya ellen székfű
Orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) Hajdan ő volt a mindent tudó gyógynövény, minden tüsszögéses, orrfolyós nyavalya ellenszere. Ha van a betegségeknek íze, akkor képzetemben az a kamilla kesernyés zamata… Mikor meg a szem gyulladt be, akkor a kamillateás borogatás volt a gyógyír. Mondjuk, használt is, igaz, nem tudom, mennyire volt hatásosabb a mai csodaszereknél, amelyek röpke pillanat alatt mosolygóssá teszik szenvedő ábrázatunkat, a reklámokban legalábbis. Igaz nem gyógyítanak meg, de legalább vidámak, így szelfiképesebbek leszünk, mint egy jófajta tudatmódosító szertől. Én nem vigyorogtam a kamillától, mint a tejbetök, az biztos. Viszont legalább szép és virág, a maga egyszerűségében is, ahogy ez remélem a fotókon átjön. Oszd meg, ha tetszett!
Ezeket is érdemes megnézni
Ahogy a felhők úsznak a kék színen
Közéleti csendélet wc-papír gurigákkal
Láma szeme
-
Kaktusz virága
Pompás sünkaktusz (Echinopsis oxygona) Nem vagyok nagy virágbolond, mindig is kellő megnemértéssel figyeltem nőnemű őseim rajongását a virágok különböző fajtái iránt. Jó-jó, szépek, de sem nem mozognak, sem nem nyávognak, csak némán ülnek a cserepükben. Talán a kaktuszok a kivételek, ők már jóval izgalmasabbak a tüskés pozsgás mivoltukban, és ráadásul micsoda ellentét virágzik ki, mikor a veszélyes tűpárnából gyönyörű szirmok törnek elő! Erre talán még én is büszke lennék… Oszd meg, ha tetszett!
-
Rózsa szárazon
Alapvetően a csendéletek unalmasak. Festményben is nagyon unom őket, fotózni sem a legizgalmasabb feladat. Bár pontosan ezért lehet mégis kihívás, hogy egyedibbé, érdekesebbé tudjuk tenni pusztán egy beállított kompozíciónál. Lehet cselezni az mélységélességgel és fényekkel. Ennél a képnél a tervem az volt, hogy egy rózsamúmiába némi életet leheljek a képen, egyúttal festményszerűbb is tegyem. Ehhez nyilván némi photoshoppos utómunkára is szükség volt, de ennyi csalást talán elbír a műfaj. Oszd meg, ha tetszett!
