Meghalt Morricone. Jó, öreg volt, előbb-utóbb előfordul az ilyen, legalább egyszer az életben. Ekkor az ember hajlamos megemlékezni magában a jó dolgokról, így tettem én is, újra belehallgattam a filmzenéibe, és ragadtam le végül annál a filmnél, amely az örök kedvencem. Sőt, talán a teljes filmművészet egyik legkurvajobb alkotása. Ami azért is fura megállapítás, mert a western eredeti amerikai mivoltában egy rendkívül álszent és bugyuta műfaj, túlkontrasztos karakterekkel, hamis igazsággal és giccses eposszal. Erre jöttek az olaszok, és kifordították az egészet a mivoltából. A hősök se jók, se rosszak, legfeljebb csúfok lettek. Még igazi nevük sincs, csak a maguk pátosz nélküli gyilkos igazságai. Egy törvénytelen világ szereplői, akik csak a…